A Real Madrid története - I. rész - A kezdetektől az ötvenes évekig

A mai naptól indul új sorozatunk A Real Madrid története címmel. Ez a cikksorozat elsősorban a spanyol klub labdarúgó szakosztályával foglalkozik, illetve a Real Madrid, mint klub történelmét tárgyalja a kezdetektől napjainkig, külön hangsúlyt fektetve néhány emlékezetes mérkőzésre, a BEK-, illetve BL-sikerekre és néhány legendás játékosra. Igyekeztem képekkel is színesíteni az írást, amely remélem, hasznos olvasmány lesz minden Real Madrid rajongó számára. Ez később megtalálható lesz az Archívum menü Történelem menüpontjában. Mindenekelőtt nagy-nagy köszönet azoknak, akik segítettek abban, hogy ez az egész létrejöjjön:
dettyplease
Yahoo :)
Néhány általam ismeretlen eredetű írás

A sikertörténet 1902. március 6-án kezdődött. Egy csoport futballrajongó hivatalosan megalapítja a Madrid Futball Klubot (az alapító okirat szerint "sportjátékok gyakorlása céljából") és létrehozza az első igazgató tanácsot. A katalán(!) származású Juan Padrós Rubio lesz az elnök, Enrique Varela-t választják alelnöknek, Manuel Mendía titkári - , José de Gorostizaga kincstárnoki pozíciót tölt be, míg Antonio S. Neyra, Mario Giralt, Carlos Mertens, Álvaro Spottorno és Arturo Meléndez pedig az igazgatóság tagjai. Ezzel Juan Padrós hivatalossá teszi azt a klubot, mely két évvel korábban Juan Palacios vezényletével alakult. Ez a vezetőség tervezi meg a csapat arculatát - lemásolva a híres London Corinthians mezét. A játékosok ettől kezdve fehér shortban, és pólóban - ujján lila csíkokkal díszítve - , kék zokniban és sapkában futnak ki a pályára. A Madrid FC nem az első madridi csapat, de ők tekintendők a Real Madrid elődjének, nem pedig az 1897-ben alapított Foot-ball Sky...

Három nappal később a csapat lejátssza első mérkőzését a saját játékosokból összeállított két csapat közötti játék célja, hogy felállíthassák az első számú csapatot, valamint bátorítsák az első nézőközönséget. A kék csapat: Meléndez, J. Padrós, Spottorno, Gorostizaga, Mendía, Páramo, Neyra, A. Giralt, F. Palacios, Martens és Rodero. A piros csapat: J. Giralt, Meléndez, Molera, Salvador, Valcárcel, Spottorno, Stampher, J. Palacios, Varela, Celada és Bueno. Ugyan a gólnak nincs jelentősége, de a kékek nyernek 1 - 0 -ra. A mérkőzést a Plaza de Toros sugárúton játszották. Az gárda első klubhelyiségeként a Padrós fivérek tulajdonában lévő Al Capricho áruház hátsó helyisége és a La Taurina Taverna szolgált. Ez utóbbiból indulnak az első "bevetésre".

A Heraldo del Sport című lap 1902. március 22-i számában megjelenik az "Instrukciók a jó futballhoz" az angol Arthur Johnson tollából. Őt kérik fel az edzői posztra. Johnson foglalta rendszerbe a futball zűrzavaros világát először.

1902. április 15-én lefektetik az új klubszabályokat és átadják a rendőrfőnök részére. Néhány nappal korábban az igazgatótanács meglátogatta Madrid polgármesterét azzal a céllal, hogy XIII. Alfonz király koronázása alkalmából egy versenyt írnának ki. Végül ez a rendezvény vált az első Királyi Kupává.

1902. május 13: a bajnokság az első nagy nemzeti derbivel kezdődött a Barcelona és a Madrid csapata között. A katalánok gárdájában több külföldi játékos is szerepelt és 3 - 1 -es győzelemmel távoztak. Vigaszképpen a Madrid legyűrte az Espanol-t 3 - 2 -re, elnyerve ezzel a Barcelona elől a Copa de la Gran Pena -t. Ez volt az első trófea, mely a klub vitrinjébe került. Az ötcsapatos bajnokságot egyébként a Vizcaya Bilbao nyerte a madridi Hipódromoban.

1903. április 08-án (egyébként innentől már Campeonato Espananak hívják a sorozatot, és három csapat vesz részt) a Madrid elveszti a bajnokság döntőjét az Athlétic Bilbao ellenében. Az eredmény 3 - 2. A küzdelem végén J. Giralt, a Madrid kapitánya visszavágót kér másnapra Mr. Astorquia-tól, az Athlétic kapitányától. Érdekesség, hogy akkoriban igazi kapus nélkül játszott a Madrid, meglehetősen támadó felfogásban, olykor 7-8 csatár is volt a keretben.

1904. januárjában a Madrid egyesül a Moderno, az Amicale és a Moncloa gárdájával. Az Amicale-ben francia vendégjátékosok is játszottak. Carlos Padrós lemond a Madridi Futballklubok Szövetségének elnöki posztjáról, hogy bátyja, Juan helyett átvegye az irányítást a Madrid felett. A csapat nem indul a bajnokságban, ám jön az 1905-ös év...

1905. április 18. A Madrid megnyeri első spanyol bajnoki címét, az Athlétic Bilbao felett 1 - 0 -ra diadalmaskodva. Pedro Parages beadását Prast értékesítette.

1905. október 23. M. Loubet francia elnök Spanyolországi látogatása alkalmára Carlos Padrós megszervezi az első nemzetközi mérkőzést. A párizsi Gallia Sport 1 - 1 -es döntetlent játszott a gárdával a madridi lóversenypályán.

1906. április 10. A Madrid a baszk Athlétic ellenében 4 - 1 -es diadalt könyvelhet el, megnyerve ezzel a második kupabajnokságot. Egy nappal korábban a nemzeti senior csapat, a Recreativo Huelva (angolok alapították) szenvedett vereséget tőlük. Az eremény 3 - 0.

1907. március 30. A Madridnak sikerül elnyernie a spanyol kupát, a Vizcaya-t verve, Prast értékes találatának köszönhetően. Ez az első kupa, amit a csapat hazavihetett, miután három egymás utáni évben is győzedelmeskedtek.

1908. április 13. Zsinórban a negyedik bajnoki címet hozzák el a Sporting de Vigo legyűrésével (2-1). Ebben az évben Adolfo Meléndezt választják elnöknek az új igazgatótanács élére. Carlos Padrós örökös tiszteletbeli elnöki címet kap.

Ekkor már állandó játékosokra épült a csapat, például mind a négy kupagyőzelemnek részese volt a kiváló kapus, Adolfo Alvarez Buylla, a védő José Angel Berraondo és Joaquín Yarza, a fedezet Enrique Normand, Taurie és Manuel Yarza, a francia születésű csatár, Pedro Parages Diego-Madrazo, Manuel Prast és Frederico Revuelto.

1912. október 31-én felavatják az első, kerítéssel körbevett pályát az O´Donnell-en. Laureano García Comiso tulajdonában van és havi 1000 peseta-ért a Madrid bérbe veszi. A lelátós pálya 216 nézőnek biztosított ülőhelyet! Ebben az évben egy ifjú csatár csatlakozik a társasághoz. Ő Santiago Bernabéu. Róla még a későbbiekben nagyon sok szó fog esni...

1916. október 30. Számos, gyenge eredménnyel teli év után 4 - 0 -ra verték a Athlétic de Bilbao csapatát, a bajnokság kupáját ismét elhozták. Ezt megelőzően a gárda elnyerte a regionális bajnoki címet, 1913 óta először. Adolfo Meléndezt az igazgatótanácsban történt változások után örökös tiszteletbeli elnökké választották.

1917. május 15. A Madrid kialakított egy maroknyi csapatot, amely annál inkább volt rendkívüli: Teus, Erice, Eulogio, Aranguren, Ricardo Alvarez, Antonio de Miguel, (a "tudós"), Sansineca, a Petit testvérek, Castell, Bernabéu, Sotero Aranguren... és elnyerték a bajnoki címet, két izgalmas mérkőzés után.

1920. június 29. történelmi momentum a klub életében. A spanyol uralkodó (XIII. Alfonz) a királyi (Real) címet adományozta az együttesnek, valamint rendeletében engedélyezi a címer használatát is. Ettől fogva új nevet kapott a társaság. A Real Madrid megszületett.

1920. december 13. Portugáliában kezdték első komoly nemzetközi útjukat. A játékosok megismerhették a híres "sacatrás" csatakiáltást a Benfica és a Porto otthonában, majd Olaszország felé fordultak. Itt 5 mérkőzést játszottak négy városban: Torinoban, Liornaban, Bolognaban és Genovaban. Megszülettek az első nemzetközi szerződések.

1923. április 29. A Ciudad Lineal átadása. Ez már füves pálya. A nyitó mérkőzésen a Real Madrid 8000 néző előtt 2-0 -ra legyőzte az Irúnt. Mindkét gólt José María Ubeda szerezte. Ebben az időben építette az Atlético a Metropolitano-t. Ennek köszönhető az, hogy a főváros vált a spanyol futball központjává.

1924. május 17. A José María Castell által épített 22.500 férőhelyes Chamartín avatása. Az angol kupagyőztes Newcastle és a Real Madrid játszották az első mérkőzést, őfelsége D. Gonzalo rúgta a kezdő rúgást. A mérkőzést 3-2 arányban a Real nyerte.

1925. augusztus 27. A csapat eredményes útról tér vissza. Vereségeket szenvednek ugyan, ám Angliában, Dániában és Franciaországban hasznos tapasztalatokat gyűjtenek. Néhányat ezek közül bevesznek a gyakorlatba, most a Barcelona ellen. Egy napra a mezt lecserélik lemásolva az angol divatot: fekete short-ot és kockás selyem inget öltenek. Quesada "kipróbálja" a lest és a szándékos szabálytalanságot. A Barcelona pedig nem engedi a csapatot az elődöntőkbe...

A spanyol professzionális futball első évében (1926) a Real Madrid leigazolja az Arenas Guetxo közismert válogatott játékosát, José María Penát. Kinevezik az első spanyol edzőt a klubnál: Arthur Johnssont Juanito Carcer váltotta.

1927. július 14. Santiago Bernabeu sikeres turnéra vitte a csapatot az amerikai kontinensre. A végeredmény a következő: 16 meccs, 9 győzelem, 4 vereség, 3 döntetlen, 44 gól ide, 22 oda. Ami a legfontosabb, az új földrész elkezdi csodálni a Real Madridot.

1928. szeptember 6. Új játékosok mutatkoztak be: Cabo, Morera, López és Gaspar Rubio. Ez utóbbi válik a helyiek bálványává, bár a húsz évesen Levantéból érkezett játékos állítólag nem futotta be azt a karriert, amit jósoltak neki.

1929. február 10. Az első hivatalos spanyol bajnokság első Real Madrid mérkőzése. A Real 5 - 0 -ra nyert a CD Europa ellenében, ezzel a Primera Divisionbeli első győzelme rögtön meg is volt. Jó kezdés! Az első bajnokságot azonban a Barcelona nyerte, a Madrid a második lett. A két csapat rivalizálásának történelmi okai vannak, erről egy külön fejezetben lesz szó.

1930. szeptember: Ricardo Zamora a Real Madridhoz érkezik a tetemes, 150.000 pesetas summáért. Zamora neves játékos volt és a hírneve csak nőtt a királyi gárdában, egyidejűleg öregbítve ezzel új klubjának hírnevét is. Az "isteni" becenevű katalán játékos volt a Real Madrid első világsztárja. A csapat edzője pedig ekkor a magyar Hertzka Lipót!

1932. április 3. Az utolsó forduló után a Real Madrid állt az élen. Az új játékosokkal, mint Ciriaco, Quincoces, Luis Regueiro, Hilario, Bestit, Olivares és Ateca a Madrid bajnokká küzdötte magát anélkül, hogy akár egyetlen meccset is vesztett volna. Bernabéu sztárigazolási politikája meghozta a várva várt eredményt. (A csapat nevében ekkor nem szerepelt a "Real" jelző). Egy évvel később a korábbi Barcelona-játékossal, José Samitierrel sikerült a bajnoki címet megvédeni.

1934. május 06-án Hilario és Lazcano találatával 2 - 1 -re diadalmaskodott a Real Madrid a Valencia ellen, ezzel 17 év után végül megnyerte a kupát. A bajnokságban ezúttal ezüstérem jutott.

1935. április 28. A bajnokságot a klub második helyen zárja. A 3. legjobb góllövő 17 találattal Sanudo lett, és ami érdekes: mindezt 5 meccsen hozta össze. 4 mérkőzésen 4-4 alkalommal rúgta a kapuba a labdát. Ha egyszer Sanudo szerencsés, akkor szerencsés...

1936. június 21. Emlékezetes mentés. Ennek köszönhette a Real Madrid a kupát a Barcelona ellenében. A Madrid nyerésre állt (2-1), de csak 10 emberrel játszottak. A második félidőben Escolá hatalmas lövést zúdított a kapura. Kapusunk, Zamora hihetetlen érzékkel ujjheggyel tornászta ki a sarokra tartó labdát. Ebben a pillanatban legendává vált...

1939. április 19. A polgárháború után Pedro Parages összehívta a társaságot, hogy összeszedjék a tagokat és megújítsák a klubot. A háború tönkretette a pályát (rabokat őriztek rajta), a játékosok és a tagok nagyrésze szétszéledt. A romokból kellett újjáépíteni, Parages-nek sikerült!

1941. április 05. Egy nagy legenda játssza utolsó mérkőzését a klub színeiben: Jacinto Quincoces, a világ akkori legjobb védője.

1942-ben a Real Madrid másodikként zár a bajnokságban a Valencia mögött.

1943. június 13. Egyike a klub legnagyobb győzelmeinek. A Les Corts-ban (Barcelona) elszenvedett 3 - 0 után egy kupameccsen a Madrid vitatható körülmények között legyőzi a katalán FC Barcelonát 11-1-re! A madridisták (és a rivális) soha nem felejtik ezt a napot!

1943. szeptember 15. Rettentően fontos nap a klub történetében. Santiago Bernabéut ellenszavazat nélkül választják az elnöki posztra. Az ő elnökké nyilvánításával a Real Madrid jelenkori történelmének legnagyobb lapja kinyílt. A csapat csak a tízedik pozíciót szerzi meg a bajnokságban, Bernabéu pedig megelégeli a folyamatos sikertelenséget, az alacsony nézőszámot és kidolgoz egy olyan tervet, amely az 50-es 60-as évekre beérik és a Real Madridot Európa csúcsára emeli. Addig azonban számos, viszonylag sikertelen év következik...

Az elkövetkező években azonban a bajnokságon a Barcelona és a városi rivális Atlético Madrid osztozik.

1944. június 22. Santiago Bernabeu első nagyobb terve kezd valósággá válni: az új stadion telkét megvásárolják.

1944. október 27. A Chamartín földjét megszentelik és a munkálatok elkezdődnek. Santiago Bernabéu csákánnyal a kézben szimbolikusan megkezdi Spanyolország legnagyobb stadionjának építését.

1945 június 5. Encinas lemondása után Jacinto Quincoces - addig a válogatott trénere - átveszi a csapat edzői pozícióját.

1946. június 9. Tíz évvel 1936 után a blancók ismét elnyerik a kupát az abszolút esélyes Valencia elől. A Madrid 3-0-ra nyer. A bajnokságban azonban ekkortájt tarol a Barcelona és a kiváló Atlético Madrid...

1946. június 20. Quincoces egyik álma megvalósul: amint Luis Molowny eleget tesz hadkötelezettségbeli feladatainak, a Real Madrid szerződteti. A felejthetetlen "Mangas" a klub újabb mérföldkövét jelenti.

1946. december 25. Emlékezetes mérkőzés a San Lorenzo de Almagro ellen, akik épp európai turnén vettek részt. Az argentínokat megelőzte hírnevük és túl optimistáknak bizonyultak a mérkőzés előtt. A végére 4 gól kaptak, a Metropolitano megdöbbent és ámulatba ejtett közönsége előtt.

1947. június 9. Újabb jelentős utánpótlás érkezett a királyi gárdához. Narro, Muńoz, Pahińo, Gabriel Alonso és Macala. Az új korszak első kupáját megnyerik, amelyet Eva Duarte Perón, az akkori argentín elnök felesége adott át.

1947. december 14. Megnyílik a Santiago Bernabeu stadion. A nemzetközi sajtó az arénát a legjobbnak ítéli Európában. Az első gólt az új pályán Barinaga szerzi. A nyitó meccs az Os Belenenses ellen hazai győzelemmel végződik. Az eredmény: 3-1.

1948. január 27. A brit Mr. Keeping, a Southampton és a Fulham egykori futballistája foglalja el a Real Madrid edzői székét. A brit forradalmat csinál újszerű taktikájával.

1948. május 28. A taggyűlés egyhangúan megszavazza Santiago Bernabéu "Kiérdemesült és Megbecsült Elnök"-i címének adományozását Real Madrid Club de Fútbol-ért végrehajtott tevékenységéért és folyamatos erőfeszítéseiért. Bernabéu egy olyan csapatot álmodott meg, amely több tízezer néző előtt játszik, uralja a hazai, valamint a nemzetközi mezőnyt is. A stadion épült a támogatók pénzéből, akik ezért cserébe használhatták a klub nyújtotta szolgáltatásokat, mint például a teniszpályákat, tornatermeket. Már "csak" a csapatot kellett összehozni.

1950. szeptember 1. Létrejön a Real Madrid Információs Bulletinje, egy lap azzal az egyszerű és ambíciózus céllal, mint hogy a Real Madrid legtöbb szurkolói felé legyen szóvivő. A borítón Bernabéu kézírásos szövege áll: "Sok sikert kívánok a madridista Bulletin szerkesztőinek. Csak egy tanács egy öreg embertől: bánj jól a barátaiddal, de bánj sokkal jobban az ellenségeiddel! Egy nagy ölelést küldök minden madridista részére." Több, mint 40 évnyi híradás után a Real Madrid tevékenységéről, a régi Bulletin átadta a helyét a Real Madrid magazinnak, amely az egyik jelenlegi kapocs a Madrid rajongók és a Real Madrid között.

A Real Madrid története - II. rész - A dicsőséges ötvenes évektől az első Bernabéu-kupáig

1952. március 06. A Real Madrid 50. évfordulóját ünnepelik. A klub ötven éves, fél évszázadnyi futball és történelem. Különböző rendezvényeket szerveznek, közöttük egy nemzetközi torna is helyet kap. A Millonarios (Milliomosok), az amerikai kontinens legreprezentatívabb társulata szerzi meg a trófeát. Egyik legkiemelkedőbb játékosa bizonyos Alfredo Di Stéfano...

1952. május 15. A bajnokság befejeződik és 20 góllal Pahińo lesz a gólkirály. Egy találattal többet szerzett, mint Kubala.

1952. június 28. A Madrid új latin-amerikai körútra indul. Két kolumbiai összecsapás után Venezuela felé veszi az irányt, hogy részt vegyenek a "Kis" Világ Kupán. A magas színvonalú ellenfelek ellenére Ipińa gárdája megérdemelten győzedelmeskedik.

1952-53-ra kialakult egy olyan csapatgerinc, amely már előremutatott, hogy a Bernabéu-i politika sikeres lesz: a kapus, Juanito Alonso, Lesmes II, Zárraga, Molowny, Munoz és Olsen (nevével ellentétben ő nem dán, hanem argentín, a Real Madrid első csatársztárja). Az MTK ezidőtájt járt Madridban, és 4-2-re verték a Realt. Kis híján sikerült szerződtetni Kubalát, de végül ő éppen a Barcelonához került. Bernabéu azonban, ahogy maga is mondta, a Barcelona mintájára tovább szerette volna erősíteni csapatát. Kubala Lászlóhoz hasonló játékost akart találni és nemsokára a Real Madrid meg is szerezte Alfredo Di Stéfanot, a Milonarios 26 éves játékosát! Nem mellékesen további erősítés Francisco Gento a Racing Santanderből... Innentől kezdve minden évben legalább egy sztárjátékos (Rial, Kopa, Dominguez, Santamaría, Didí, Simonsson, Puskás) érkezett a Madridhoz, akik rendkívül erős csapatot is tudtak alkotni!

1953. szeptember 27. Alfredo Di Stéfano, a futballtörténelem talán legnagyobb játékosa első bajnoki mérkőzését játssza a Real Madrid színeiben. A Racing Santander ellen rögtön góllal mutatkozik be. Kemény tárgyalások előzték meg szerződtetését, miután a Barcelona szintén soraiban szerette volna tudni. Igazi blanco, nagyon-nagyon a fehérekhez húzta a szíve, hogy a klubért harcoljon és dicsőítse hírnevét.

1954. április 18. Felcsendül a győzedelmi himnusz a Chamartínban a Valencia elleni győzelem után. A csapat 21 év elteltével a La Liga bajnoka. Di Stefano első éve volt a Spanyolországban, az első egyéni díját is megszerezte, ő lett 29 találattal a bajnokság gólkirálya.

1955. január 04. Az Igazgatótanács egyhangú döntése alapján a Chamartín pálya nevét Santiago Bernabéu Stadionra változtatják.

Ebben az évben a Latin-kupa is a Villalonga vezette csapat vitrinjébe kerül, előrevetítve, hogy a leendő Bajnokcsapatok Európa Kupája első számú esélyese a Real Madrid!!

1955. szeptember 18. A Real Madrid első fellépése az Európa Kupában. Bernabéu erőfeszítései elérték a várva várt eredményt. Köszönhetően bátorságának, törekvéseinek, a legjelentősebb európai versenysorozat létrejött.

A Servette, Partizan, és az AC Milan sem jelentett akadályt, így 1956. június 13-án Párizsban 45.000 néző előtt a Real Madrid megnyeri az első Európa Kupáját. A francia Stade Reims (Kopaval, Fontaine-nel, Piantonival és Vincent-nel a soraiban) volt az ellenfél egy kemény és izgalmas küzdelemben, ami a fehérek 3-4-es győzelmével végződött. Pedig a 9. percben már 2-0-ra is vezetett a Reims, és még a 61. percben is 3-2 volt az állás a franciák javára. A Madrid azonban tudott újítani betalált Marquitos és Rial is, alakítva ki a végeredményt.

A következő kiírásban csak a második körben kellett a királyi gárdának csatlakoznia (a címvédő jogán). Ott viszont a az osztrák Rapidot csak harmadik mérkőzésen sikerül legyűrni, de a Nice már könnyebb feladat volt. 1957. április 11-én a stadionban az addigi legtöbb nézőt számolták, a Madrid történelme legfontosabb mérkőzését játssza. Felejthetetlen este volt, ahogy 100.000 torokból hallatszott a buzdítás. A legendás Manchester United elvérzett a hatalmas küzdelemben (3-1).

1957. április 25. Byrne, a Manchester kapitánya így nyilatkozott: "Ma este az Old Trafford pokollá változik. Nincs olyan isteni hatalom, amivel elkerülhetnék a kiesést!" Ám néhány órával később Kopa (aki később a svédországi VB-n 13 gólt lőtt) és Rial lecsendesítették Manchestert... A Madrid ismét bejutott az Európa Kupa döntőjébe!

1957. május 30. A Bernabeu Stadion üdvrivalgástól hangos. A Madrid megszerzi második BEK-győzelmét a Fiorentina ellen (2-0). Ahogy Miguel Muńoz a magasba emeli a trófeát a pálya közepén fehérrel díszített emelvényen, Bernabeu könnyekben tör ki. Az ő Madridja lett a kontinens királya. (Megjegyzem, hogy ezen a mérkőzésen tudomásom szerint megdőlt a Manchester elleni nézőcsúcs. 125.000-en láthatták a helyszínen ezt a találkozót.) A BEK gólkirálya ebben az évben Di Stéfano.

1958. május 28. A harmadik BEK-döntőt Brüsszelben (67.000 néző előtt) tartják, a királyi gárda az AC Milannal (soraiban: Liedholm, Schiaffino, Maldini) csap össze, amely hosszabbítást harcol ki. 3-2 lett a végeredmény, ami meghozta Carniglia edző csapatának a harmadik trófeát Di Stéfano, Rial és Gento góljának köszönhetően. Ez volt az eddigiek közül a legnehezebb döntő, az idáig vezető úton a Royal Antwerpt, a Sevillát és a Vasast kellett legyőzni.

A klub technikai igazgatója, a magyar származású Östereicher Emil ajánlatára Bernabéu fogadta Madridban Puskást Ferencet, aki önkritikusan a súlyfeleslegére (kb. +18 kg...) hivatkozva szabadkozott, de Bernabéut ez nem különösebben érdekelte. 1958. augusztus 11-én hosszú tárgyalások után Puskás Ferenc leszerződik a Real Madridhoz. Ez az igazolás lesz a szezon legnagyobb fogása, Miguel Muńoz pedig befejezi profi-játékos karrierét. Hamarosan Puskás is be tud illeszkedni a csapatba, így a világ legjobb támadóötöse a Madridé. Bár a bajnokságot a Barcelona nyeri, a BEK-trófea fontosabb Bernabéu elnök számára.

A Besiktas, a Wiener SC és az Atlético Madrid után a stuttgarti döntőben (1959. június 03.) a negyedik Európa Kupa is bekerült a vitrinbe. A rivális újra a reimsi Stade, akik 2-0-ás vereséget szenvednek. A gólszerzők: Di Stéfano és Mateos, aki a sérült(?) Puskás helyére került be. Carniglia nem igazán szerette Puskást, Bernabéu pedig amint rájött, hogy a magyar támadót miért mellőzte, azonnal kirúgta nem sokkal második BEK győzelme után... A BEK gólkirálya egyébként természetesen ismét Di Stéfano, néggyel kevesebb góllal, mint előzőleg (6 gól).

A spanyol bajnokságokat a Barcelona nyeri, közben a nemzetközi kupában a luxemburgi Jeunesse Esch, a francia Nice, és a Barcelona legyőzésével bejut a Real a glasgow-i döntőbe. 1960. május 15. A futball megdicsőülése... Az ötödik Európa Kupa győzelem utáni hangulat nem tükrözi a jelentőségét, noha megnyerték. Szép játékban vesztes állásból fordítva 7-3-ra a Real a Hampden parkban 134.000(!) néző előtt legyőzte az Eintracht Frankfurt csapatát (sokak szerint minden idők legjobb BEK-döntőjében, többek között Puskás Ferenc négy góljával, amely valószínűleg örök rekord marad BEK/BL-döntőben). És még egy adalék 7 meccsen szerzett 12 góllal a BEK gólkirálya Puskás Ferenc!

A csapat kulcsjátékosai már 30 fölött jártak, túljutottak pályafutásuk csúcsán (Di Stéfano és Lesmes 34, Puskás 33 éves volt, Rial 32, Santamaría 31, Zárraga is betöltötte már a 30-at). 1960. november 09-én bekövetkezett az első európai kiesés öt egymást követő évnyi siker és dicsőség után. A Barcelona megtöri az utunkat egy vitatott selejtezőn. A visszavágón az angol Leafe játékvezető a csapat 4(!) gólját nem adja meg és több nagyobb Barça-szabálytalanságot is simán továbbenged... A döntőben végül a Barcelona alulmaradt a Guttmann Béla edzette Benficával szemben, pedig Kocsis és Czibor is betalált katalán oldalon.

Bernabéu előszerződést köt a Santosszal. Pelét szeretné leigazolni. A csatársorunk azonban nem várt módon még több évig világszínvonalon teljesít, így Pelé soha nem lett a Real Madrid játékosa. A spanyol bajnokságban dicsőséges sorozat következett, számos bajnoki cím bizonyította a Real Madrid egyeduralmát. 1957 és 1964 között nem veszített hazai pályán a Real egyetlen mérkőzést sem, és hogy fokozzuk egy kicsit: Puskás Ferenc ottléte alatt 120 hazai meccséből mindössze kettőt(!) vesztett el a csapat!

1961. március 12. A stadion ismét a dicshimnusztól zeng. Addig egyetlen spanyol csapat sem ért el ennyi győzelmet a bajnokságban. 30 mérkőzésből 24-et megnyert és már öt héttel a befejezés előtt "megnyerte" a bajnokságot. Puskás lett a Pichichi-díjas, azaz a legtöbb gólt lövő, 27 találattal.

1962. május 02. Micsoda csalódás! A Benfica legyőzi a csapatot az Európa Kupa döntőjében, ahol minden összeesküdött ellenünk. Egyike volt a klub legkeserűbb napjainak, nem a vereség miatt, hanem amiatt, hogy a 90 percre a szerencse teljesen elpártolt tőlünk. Az 5-3-as mérkőzés mindhárom madridi gólját Puskás Ferenc szerezte.

1963. május 18. Átadják a Ciudad Deportiva sportkomplexumot, gyarapítva ezzel a klub vagyonát és teret adnak a jövő sztárjainak fejlődéséhez.

1963. augusztus 20. Venezuelában a kormányellenes gerillák elrabolják Di Stéfanot, hogy a világ figyelmét ügyükre irányítsák. A hírek a világ minden sarkába eljutnak; egészen addig, míg el nem engedik, ettől hangos a sajtó. Nagy rettenet volt, amely szerencsésen ért véget.

1964. május 27-én a Real Madrid 3-1 arányban elbukja a BEK-döntőt az olasz Internazionale-val szemben. A madridi gólt Felo szerezte. Róla például azt kell tudni, hogy az összes madridi gólját a BEK-ben szerezte.

1965. április 18. A Madrid eléri az ötödik ligabajnoki címét zsinórban, abban az évben, amikor az első "hippik" csatlakoztak a gárdához: Grosso, Pirri, Sanchís, De Felipe, Morollón...

1966-ban kivételesen nem a Real Madrid lett a spanyol bajnok, de pont ebben az évben, május 11-én ismét BEK-győzelemnek örülhet a Bernabéu népe. A híres "ye-ye nemzedék" meghódítja Európát. Egy csodás csapat, az ifjú tehetségek és a tapasztalt, rutinos játékosok keveréke, leveri a Partizan Beogradot és feléled az elveszett nagyság, amilyen a Madrid fénykorában volt. Francisco Gento pedig a futballtörténelem egyetlen játékosa, aki hat győztes BEK-döntőn játszott (plusz két vesztes döntőn is). A gólszerzók Amancio és Grosso. A Heysel-ben már nem volt Di Stéfano, valamint a sérült Puskás (a sorozat házi gólkirálya öt góllal) sem szerepelt. Egy ideig Európa csupán két dologról beszélt: a Beatlesről és a Real Madridról.

1967. június 07-én a madridi klub, a rajongók és a focivilág összegyűlik, hogy tisztelegjen a legnagyobb játékos, Alfredo Di Stéfano előtt. Az ő neve mindörökké összeforr a Real Madriddal. Puskás Ferenc is visszavonul, a csapatkapitányi karszalagot a veterán Gento kapja.

A nagy külföldi sztárok igazolása ekkor hagy alább, Munoz mester feladata ifjú spanyol tehetségek beépítése a csapatba. Az Amancio, Velázquez, Grosso, Pirri, Zoco által fémjelzett nemzedék is sorra nyerte a bajnokságokat és spanyol kupákat, de a nemzetközi porondon nem igazán tudtak maradandót alkotni... 1969. május 26-án 80.000 néző láthatta Puskás Ferenc búcsúmeccsét, melynek teljes bevételét "Pancho" kapta, míg a két nappal későbbi - ugyancsak a Santiago Bernabéu stadionban rendezett - Milan-Ajax BEK-döntőre mindössze 31.782-en voltak kíváncsiak...

1971. május 21. Először játszunk a KEK-döntőben. A Chelsea győz 2-1-re. Paco Gento 18 évnyi egyedülálló karrier után ezen a napon játssza utolsó hivatalos mérkőzését a fehérek színeiben.

1972. december 14. A Bernabéu stadion fennállásának 25. évfordulóját ünnepelik, és tisztelegnek az utánozhatatlan Gento előtt. Futballsztárok jönnek, hogy a leggyorsabb szélsővel játszhassanak.

1974. június 29. A Real győzelmétől hangos a világ, a kupában a Barcelonát alázza 4-0-ra (Rubinán, Pirri, Aguilar és Santillana góljával). Pedig a Barcelona volt a favorit. Molowny edzette a fehéreket, Miguel Munozt váltva, aki 25 év után hagyta el a gárdát.

1975. szeptember 03. A foci újabb tehetsége hagyja ott a futball világát: Amancio Amaro, a Mágus. A Madrid a Penarol csapatát teríti le. Az eredmény 2-0. A meccset Amaronak ajánlották, akit a 3 "G" jelzővel is illettek: "grande, genio y gallego". Avagy: nagy, zseniális és galíciai.

Amíg a királyi gárda képtelen a BEK-döntő közelébe jutni, addig a városi rivális Atlético kétszer is eljut oda, ám a Bayern München gondoskodik róla, hogy ne kerüljön spanyolhonba a BL-serleg. (1976. áprilisában a Bayern München az elődöntőben a Real Madridot is búcsúztatta). Talán ez is egyik oka annak, hogy a következő néhány évben három remek német labdarúgó is megfordul (mi több: maradandót alkot) a Real Madridban: Breitner, Netzer és Stielike. A leggyakoribb kezdő a Miguel Angel - Benito, Pirri, Rubinan, Camacho - Del Bosque, Netzer, Breitner - Amancio, Roberto, Santillana összeállítású tizenegy.

1977. március 17. A Real Madrid fennállásának 75. évfordulója. Nagy ünneplések, megemlékezések zajlanak.

1977. április 29. A klub szerződteti a német Ulrich Stielike-t, akihez néhány nappal később Juanito csatalkozik. Két különböző játékos, két teljesen különböző játékstílus, két nagy sztár a fehérek szurkolóinak.

1978. június 02. A világ futballjának fekete napja. Meghal Santiago Bernabéu, a Real Madrid elnöke az elmúlt 35 évben, aki a klub mellett állt 1900 óta. Úgy ment el, ahogy jött: semmit sem vitt el. Örökségül hagyta az erőfeszítést, vitalitást a klubért, elérte a ragaszkodást és a sport világának csodálatát. Annyira a Real Madrid része volt, hogy amikor meghalt, a történelem egy kis része vele halt.

1978. szeptember 03. Luis de Carlos veszi át az elnöki széket és egy átmeneti időszak veszi kezdetét.

A Real Madrid története - III. rész - A Keselyű ötöse és napjaink Real Madridja

1979. augusztus 31. Az első Santiago Bernabéu kupa indul, négy európai óriás is részt vesz: Real Madrid, Ajax, Bayern München és a AC Milan.

1980. június 04. Egyedülálló és megismételhetetlen döntő a Santiago Bernabeu Stadionban. A Királyi Kupa döntőjében a Real Madrid és a Castilla küzd. A meccs a "szülők és a gyerekek" között az idősebbek javára dől el: 6-1. A találat volt a legkevésbé számító momentum, mert a fehér szurkolók új buzdítást skandáltak: Castilla, Real Madrid!

1981. május 27-én a királyi gárda számára hosszú szünet után újból elérhető közelségbe kerül az Európa Kupa. Vujadin Boskov csapatának azonban a Liverpool ellen sajnos nem sikerül megnyerni a Palotai Károly vezette döntőt (0-1). Kennedy 82. percben lőtt góljával szertefoszlatta a blancok győzelmi reményeit minden idők legunalmasabb BEK-döntőjében.

1982. február 11. Új eredményjelzőket vásárol a társaság, ezzel a világon az első, aki így automatizálja a kijelzést. Ez volt a csúcsa annak a fejlődési folyamatnak, amit a Futball Világbajnokság megrendezéséért tettek.

1983. május 11-én az Alex Ferguson vezette Aberdeen 2-1-re felülmúlja a Real Madridot a KEK döntőjében. A királyiaknak így soha nem sikerült megnyerniük ezt a sorozatot, amely 1999-ben meg is szűnt.

1983. december 04. Alfredo Di Stefano, aki szerencsére visszatért a csapatba, elkezd a Castilla-ból focistákat válogatni. Azon a napon a Murcia ellen Martín Vázquez és Sanchís már játszik. Ez utóbbi rúgta a győztes gólt.

1984. február 05. Emilio Butragueno, a Segunda División gólkirálya és a bajnokság legfiatalabb, legjobb játékosa a kezdők között játszik a Cádiz ellen. A bemutatkozása már előrevetítette a jövőt: a második félidőben 2 találatot szerzett és így a blancóknak hozta meg a győzelmet. A Real Madridban új legenda született.

1984. június 17. Az új korszak kezdete. Amancio által beérett az a munka, amit még Alfredo Di Stéfano kezdett. Míchelt teszi a kezdőbe. A "La quinta del Buitre" néven ismert híres generáció, amit Amancio hozott össze még a Segunda Divisiónban, újra együtt. Ez egy új és sikeres időszak kezdete. Újabb jelentős személy érkezik a Real Madrid családjába: Jorge Valdano...

1985. május 28. Megérett az idő az elnökcserére. Ramón Mendoza a blancók új vezére. Gyümölcsöző időszak indul a gárdánál, a siker, sportszerűség és nagyobb igazolások ideje.

1985. május 22. A Real Madrid emberfeletti teljesítménnyel öt bajnoki győzelem nélküli év után ismét nyer, elhódítja az UEFA-kupát a Videoton ellen, pedig az Anderlecht elleni 0-3 után ez már veszett ügynek tűnt (sorrendben a Wacker Innsbruck, az FC Rijeka, az Anderlecht, a Tottenham és az Inter (Zengával, Bergomival, Kalle Rumeniggével, Altobellivel, és Bradyvel a soraiban) voltak a legyőzendő ellenfelek). Hugo Sánchez, Gordillo és Maceda már épp olyan tökéletes, mint a veteránok (Gallego, Juanito, Valdano, és Santillana) együtt a La quinta del Buitre generációjának ifjabb játékosaival. A Real Madrid történelmének legjobb csapatösszeállítása alakul ki.

1986. május 30. Új spanyol liga, a leghosszabb, amely addig volt (azóta volt már 22 csapatos is a bajnokság), köszönhetően a létszámbővítéseknek. Változtatásra volt szükség, hogy egy kis életet leheljenek a bajnokságba, ám a végeredmény ugyanaz: a Real Madrid a bajnok, jónéhány ponttal a riválisok előtt (még a kétpontos rendszerben). Az UEFA-kupa pedig ismét a lehető legjobb helyre kerül, a szenvedő alany ezúttal az 1. FC Köln (nameg az elődöntőben megint búcsúztatni kellett az Intert...). A következő évben újra a hagyományos rend szerint zajlik a versengés és mint mindig: a csapat nyeri a bajnokságot!

1987-ben a Bayern München a hazai 4-1-es győzelmével szertefoszlatja a blancok álmait a BEK elődöntőjében.

1988. április 18. Az európai dicsfény elillan. Olyan erős alakulatok lesöprése után, mint a Napoli, a Porto és a Bayern, a fehérek veszítenek a PSV Eindhoven ellenében ismét az elődöntők során (idegenben lőtt óriási potyagóllal a hollandok mennek tovább). Az Eindhoven lesz a Európa Kupa új birtokosa. Rossz szerencse kísérte a Realt, hogy nem jutott a döntőbe, amelyet minden bizonnyal megnyert volna. Egy évvel később pedig a Rijkaard-Gullit-Van Basten fémjelezte Milan "szokás szerint az elődöntőben" Milanoban megalázza a Real Madridot.

A csapat ismét a bajnoki címre tör. Az utóbbi hónapok belviszályait leküzdve új az edző (John Toshack) és két új zseniális labdarúgó, az argentín világbajnok hátvéd, Oscar Ruggeri, illetve Fernando Hierro a Valladolidból. 1990. májusában újabb nagyszerű idény ér véget a blancok számára. A Real Madrid mindenkit lesöpör a ligában (ötödik bajnoki cím sorozatban) és felállít egy nehezen túlszárnyalható rekordot: 107 találat 38 mérkőzésen.

1991. április 14. Ramón Mendoza megnyeri a választást Alfonso Ussía ellenében, tehát megújítja az elnökségét. A választás napja mérföldkő, a részvételi arány a legmagasabb volt a spanyol foci történelmében. Azon a napon a Valencia 4-0-ás vereséggel tért haza...

1992. március 06. A klub immár matuzsálem, 90 éves. 1902. március 6-a nagyon távol van már, amely napon egy feltörekvő csoport megalapította a Real Madrid Club de Futbol elődjét. 90 éve létezik, 32850 nap, ahol a boldog pillanatok feledtették a szomorú időket.

1992. április 2. A labdarúgás világa és a madridisták a nagyszerű madridi játékost, Juan Gómez Gonzálezt, "Juanito-t" siratják, aki közlekedési balesetben vesztette életét Mérida-ból jövet a Bernabeu stadionbeli, Real Madrid - Torino találkozó után.

1993. június 26. A Real Madrid 17. spanyol kupáját nyeri, a Zaragoza-t múlja felül a döntőben (2-0) Emilio Butragueńo és Mikel Lasa góljaival. Jelenleg ez a Real Madrid utolsó spanyol kupagyőzelme.

1993. december 16. A Nou Camp-ban a szuperkupa visszavágója zajlik, a Real döntetlent játszik a Barcaval (1-1), ám a címet mégis a fővárosi csapat nyeri, mivel az első, december 2-i, Madridban lejátszott meccsen a katalánokat 3-1-re gyűrték le.

1994. május 07. A Bernabéu Stadion megnagyobbítása befejeződik, az új teraszokat és felső lelátókat adják át. 110.000 néző jelent meg aznap, amikor a Real és a Barcelona összecsapott. A mérkőzést a katalánok nyerték 1-0-ra.

1994. május 07. A csapat az I. Ibéria kupa bajnoka, ahol a Boca Juniorst győzte le 4-3-mas összesítéssel. Az első meccs a Santiago Bernabéuban madridista győzelemmel ért véget (3-1), míg a másodikon az argentínok örülhettek Buenos Airesben (2-1).

1994. július 01. Jorge Valdano veszi át az első csapat irányítását. Az edző reménnyel és azzal a szándékkal tér vissza, hogy "visszahozza" a bajnoki címeket, amit "elcsent" a Real Madridtól a Tenerife edzőjeként. A tréner mellett néhány új játékos is érkezik: Fernando Redondo, Laudrup, Amavisca, Quique Flores és Cańizares...

1995. január 07. Izgalmas játékban, amit a madridiak az évszázad összecsapásának neveztek el akkor, a Jorge Valdano által irányított blancok lehengerelték Johan Cruyff Barcelonáját egy 5-0-ás hengerrel. Iván Zamorano triplázott.

1995. február 19. Ramón Mendoza az újraválasztott elnöke a klubnak. Mendoza 698 szavazattal többet gyűjtött, mint Florentino Pérez, aki így a a második helyre szorult. A harmadik helyet Santiago Gómez Pintado szerezte meg.

1995. március 28. A stadion legszebb ünneplőjét ölti, hogy éltessék a 26. bajnoki címet. A spanyol futballszövetség elnöke, Angel María Villar adja át a trófeát a Madrid kapitányának, Manuel Sanchisnak. A "szégyen négy éve" (négy év alatt mindössze egy spanyol kupa és egy spanyol szuperkupa jutott...) után ismét első helyezést ér el a ligában az immár Zamorano, Luis Enrique, az előzőleg a Barçával összevesző Laudrup, illetve Hierro fémjelezte alakulat.

1995. november 20. Ramón Mendoza lemondása után Lorenzo Sanz-ot választják a klub élére.

1996. július 01. Az olasz edző, Fabio Capello Madridba érkezik, hogy átvegye a csapat tréneri pozícióját. Seedorf, Suker, Mijatovic, (a két jugoszláv 1987-ben ifi-világbajnok is volt) Panucci, Secretario és Roberto Carlos szintén ekkor érkeznek.

1997. február 02. Elhunyt Raimundo Saporta, az elmúlt ötven évben a madridizmus és a sport egyik kulcsfigurája. A klub tiszteletbeli elnöke és a FIBA elnökhelyettese volt.

1997. június 01. A csapat a 2000. mérkőzését játsza a ligában, ebből az 1000. összecsapást otthon. Erre az alkalomra az Extremadura az ellenfél és a győzelem a királyi gárdáé. 5-0.

A Real Madrid az 1990-1997-ig tartó időszaka a klub legsikertelenebb évei közé tartozik. Pillanatnyi sikereken kívül ez a néhány év sajnos nem a Real Madridról szólt. Ráadásul a Jonah Cruyff-féle Barcelona Európa legjobb csapatává nőtte ki magát eközben. A legszörnyűbb az egészben az volt, hogy az utánpótláscsapatból csak elvétve került fel igazi tehetség, az igazolások pedig rendre balul sikerültek (Prosinecki, Spasics, Hagi). Valamint a csapat kétszer is Tenerifén vesztette el a bajnoki címet (a Barcelona javára...). Akadt azért néhány ragyogó tehetség, mint például Raúl vagy Guti.

1997. június 14. A Fabio Capello vezette Real Madrid újra a spanyol bajnokság éllovasa, ezzel immár a 27. alkalommal övé a bajnoki cím. Sajnos az olasz tréner a szezon végén távozott, mivel hűvössé vált a viszont közte és Lorenzo Sanz között. Állítólag az elnök mindenáron a csapatban szerette volna látni fiát, az egyébként nem is olyan tehetségtelen Fernando Sanz-ot (jelenleg a Malaga csapatkapitánya)...

1997. augusztus 23. Felejthetetlen játékban az immáron Jupp Heynckes által dirigált Real Madrid megszerezte ötödik spanyol szuperkupa győzelmét, a Barcelonát legyőzve. 4-1, 1 góllal nagyobb különbséggel, mint legelső alkalommal.

1997. december 17. A stadion fennállásának 50. évfordulója. Ebből az alkalomból visszatekintő kiállítást nyitnak meg, számos tematikus kiállítóteremmel.

1998. január 12. A FIFA a Real Madridot a történelem legjobb klubja címre jelöli. Alfredo Di Stéfanot és Puskás Ferencet a történelem 10 legjobb labdarúgója közé választják. Di Stéfanot éri a megtiszteltetés, hogy vezeti a listát.

A bajnokságban bukdácsoló csapat május 20-án döntőt vív a Juventusszal az amszterdami ArenA-ban. Bár a Madrid a címvédő Borussia Dortmundot ütötte ki az elődöntőben (emlékezhetünk, a hazai mérkőzés jó két órás késéssel kezdődött, mivel a hazai szurkolók a stadion déli részében ledöntötték a kaput...), a mérkőzés esélyesei az olaszok voltak. A papírforma a 66. percben borult, Mijatovic (aki addig a sorozatban egyetlen gólt sem szerzett...) a legjobbkor érkezett és ezzel a találattal egyetlen hétszeres BEK-győztes lett a Real Madrid. Hiába azonban az Európa Kupa, Sanz később a meg nem nyert bajnoki cím miatt menesztette Heynckes-t is, akit Camacho követett (kemény 22 nap után vele is összeveszett Sanz...). Utódja a holland válogatottól Guus Hiddink, akivel 1998. december 1-jén a csapat megszerzi második interkontinentális kupáját, a Vasco de Gama-t legyűrve 2-1-re a tokiói Olympic Stadium-ban rendezett döntő során. A Madrid gólszerzői Roberto Carlos - Naza, a brazil kapus hatékony közreműködésével - és Raúl voltak. A bajnokságot nem sikerült megnyerni, a Barcelona lett az első, a csapatmorál pedig erősen megromlott. Seedorf többször is összeverekedett csapattársaival.

Az ezredfordulóra egy győztes csapatot szeretett volna összerakni Sanz, és a halmozódó adósságok ellenére jól "be is vásárolt". Érkezett Steve McManaman a Liverpool-tól, (fizetése kezdetben napi 3 millió forintnak megfelelő összeg volt...), az év felfedezettje, Míchel Salgado a Celta Vigo-tól, az Espanyoltól Iván Helguera, a Fenerbahçétól Elvir Baljic alig 15 millió dollárért, illetve dupla annyiért az Arsenaltól Nicolas Anelka. Utóbbi kettő viszont nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket, Baljic a folyamatos sérülések miatt, Anelka meg ki tudja mi miatt... Lényeg az, hogy a francia szupertehetségnek fél évig kellett várni első góljára, ráadásul eléggé hazavágyódó volt, nem is maradt túl sokáig Madridban. Az érkezők között volt még Geremi és az "új" edző, Toschack is. Gyengén szerepelt a csapat továbbra is... Illgner megsérült, nem volt igazán jó bevethető kapus, bár ekkor már ott volt a felnőtt keretnél egy Íker Casillas nevű fiatal srác. (Szóbakerült akkoriban Sáfár Szabolcs neve is, mint lehetséges kapusigazolás.) Ekkor merült fel Vicente Del Bosque neve, mint Toschack utódja, aki a korosztályos csapatoknál dolgozott.

Az új mester végre életet lehelt a csapat játékába. A csapat legyőzte a Barcelonát, majd lezakózott a BL-ben kétszer a Bayern Münchennel szemben. Ezután azonban az élete formájában játszó Fernando Redondo vezérletével idegenben sikerült két vállra fektetni a címvédő Manchester Unitedet! Redondo-t később a BL legjobb játékosának válaszottták. Az elődöntőben a királyiak búcsúztatják a Bayern Münchent, visszavágva a csoportban elszenvedett megaláztatásokért, majd jön 2000. május 24. A blancók megnyerik 8. Európa Kupájukat a Valencia ellenében. 3-0. A döntőt Párizsban, a Saint Denis-ben tartották. Ez volt az első olyan döntő, ahol két, azonos nemzetiségű csapat találkozott. A végén Hierro és Sanchís is szerepet kapott, utóbbi így lepipálta édesapját, aki mindig a meg nem nyert Európa Kupa miatt heccelte fiát. Erre a fiú a végére még eggyel többet is gyűjtött (1998, 2000).

2000. június 16. Florentino Pérezt jelölik Real Madrid elnöki pozíciójára, egy olyan napon, amikor a tagok igen nagy számban jelentek meg. A két jelölt Florentino Pérez és Lorenzo Sanz volt. Ezzel kezdetét vette egy új fajta átigazolási politika, miszerint minden évben igazolni kell egy nagy világsztárt a támadó szekciót erősítve, miközben fiatal tehetséges védőjátékosokat építenek be a csapatba. (Zidanes y Pavónes típusú átigazolási politika.)

Az Euro 2000 után megtörtént a futballtörténelem talán legnagyobb vihart kavaró átigazolása. Az FC Barcelona elismert és megbecsült csapatkapitánya, Luis Figo 37,5 millió fontért az ősi rivális Real Madridhoz szerződött. Ezzel ő lett minden idők legdrágább játékosa, de nem sokig, mivel egy évre rá Zinedine Zidane követte őt, viszont érte már 47,5 millió fontot kapott a Juventus. Ez azóta is megdöntetlen maradt, hiszen a 2002-es világbajnokság gólkirálya, Ronaldo már "csak" 28 millió fontért jött az Internazionale-tól, 2003-ban a manchesteri David Beckhamért még ennél is kevesebbet, 25 millió fontot kellett fizetni. Érkezik még többek között Makelélé, Solari, Flavio Conceicao.

2000. november 05. Alfredo Di Stéfano-t tiszteletbeli elnökké nevezik ki.

2000. december 23. A FIFA a Real Madridnak adományozza a XX. század legjobb klubja címet (a listán második a Manchester United). Florentino Pérez és Alfredo Di Stéfano vették át a díjat a FIFA elnökétől, Joseph Blattertől.

2001. január 14. A Santiago Bernabeu Stadion ünneplőben, mikor Luis Figo megkapja az aranylabdát a FIFA elnökétől, Joseph Blattertől. Olyan legendák mellett jutalmazták, mint Di Stéfano, Kopa, Suárez, Bobby Charlton és Eusebio. Luis Figo a harmadik Real Madrid játékos, és olyanok után nyerte ezt a címet, mint Di Stéfano - akit kétszer jelöltek - és Kopa. A BL-ben az elődöntőig jut a csapat, itt a későbbi győztes Bayern München útját állja, de "cserébe" megvan a bajnokság, melynek legjobbja Figo... Az átigazolási szezon legnagyobb szerzeménye a francia világ- és Európa-bajnok Zinedine Zidane.

2002 március 06-án ünnepli 100 éves évfordulóját a Real Madrid! Egy nap tele izgalmas eseménnyel a nagy "Real Madrid család" részére, habár a stadionban játszott spanyol kupa döntő mérkőzésen csapatunk pocsék játékkal elvérzik, a Deportivo La Coruna győzött 2-1-re. Nagyszabású rendezvényeket szerveznek a XX. század legjobb klubja fennállásának századik évfordulója alkalmából, ahogy a Real Madrid azt megérdemli. A következő 365 nap lesz a legfehérebb a világ labdarúgásának történetében.

2002. május 15. Újra Európa bajnokai! Kilencedik alkalommal éri el a legnagyobb kontinentális versengés csúcsát a német Bayer Leverkusent legyőzve 2-1-es eredménnyel, Raúl és Zidane találatával. Immár másodszor bajnok a glasgow-i Hampden Park pályáján. A skót aréna misztikus föld lesz a csapat részére. A sorozatban végig kiváló teljesítményt nyújtva, közben Barcelonában a Nou Campban is győzedelmeskedve, a csapat megszerzett egy trófeát, fontos és felejthetetlen csatában. Meg kellett küzdeniük a kiváló Bayer ellenállásával, egy olyan ellenféllel, aki körömszakadtáig harcolt az utolsó percig. A jelentősége ennek a döntőnek az, hogy nem csak a centenárium zárása miatt fognak mindig emlékezni rá, hanem Zinedine Zidane óriási, rendkívüli gólja miatt is. Az Európa Kupa trófeája és egy csodálatos gól, a legszebb emlékek a Madrid történelmi évéből.

2002. augusztus 30. Mind megszereztük! A Real elnyerte azt az egyetlen nagy, hivatalos trófeát, ami még hiányzott a vitrinből: Az Európai Szuperkupát a holland Feyenoord elleni, Monacoban játszott döntőn érte el a csapat. Roberto Carlos első góljával már körvonalazódott a győzelem, és még egyszer betalált a hálóba. Van Hooijdonk szabadrúgásból kicsit kurtított az előnyből, de Guti szépített, beállítva a végeredményt 3-1-re. A blancok látványos showt hoztak az összecsapás alatt és végül két vesztett döntő után - 1998-ban és 2000-ben a Chelsea, illetve a Galatasaray ellenében - az Európai Szuperkupa Madridba érkezett. Isten hozott!

2002. augusztus 31. Ronaldo megérkezik Madridba. Figo 2000-es, Zidane 2001-es átigazolása után Ronaldo lesz a harmadik megasztár aki a Santiago Bernabéu gyepére lép Florentino Pérez elnöksége alatt. Kemény tárgyalások után az Inter Milannal még a nyár folyamán, augusztus 31-én aláírják az új klasszis szerződését. A 2002-es Világbajnokság gólkirálya, Brazília ötödik világbajnoki címének megalapozója a 11-es számot kapja a csapatnál. A brazil csatár október 6-án mutatkozik be Madridban. A 63. percben lépett pályára és a 64-ben már gólt is lőtt. A 78. percben duplázva egy csodálatos győzelemhez segítette a csapatot az Alavés ellen. (5-2)

2002. dec. 03. ...Világbajnok! A Real Madrid harmadik interkontinentális kupáját nyeri Yokohamában (Japán). Az első 1960-ban a Penarol ellen volt, a második pedig az 1998-as Vasco da Gama elleni. Ez alkalommal a riválisként a paraguayi Olimpia de Asunción szerepel, a 2002-es Libertadores kupa bajnoka. A végeredmény 2-0. Ronaldo "nyitotta" a mérkőzést a 13. percben fantasztikus támadás után szerzett góllal. Az Olimpia első félidőben mutatott ellenállása ellenére a Madrid tisztán hozta a második félidőt is és végül megerősítette a győzelmét Guti fejesével a 84. percben. Ezzel a trófeával triplázott a királyi gárda a centenáriumi év, a 100. születésnap alkalmából.

2003. június 22. A Real Madrid fehérre festi a bajnokságot 29. alkalommal a történelmében. 38 mérkőzésnapon át nem volt gazdája a trófeának, amikor a Real megverte az Athletic Bilbaot (3-1) a feldíszített Bernabéuban. A Real Sociedad volt a gárda üldözője, nagyon szorosan a nyomában. A baszk team otthoni győzelmét az Atlético Madrid ellenében (3-2) Ronaldo (2) és Roberto Carlos góljai törölték. Ezt a ligagyőzelmet Ronaldo Ligájaként emlegetik. A brazil csatár 23 találatot szerzett október 6-i bemutatkozása óta. Raúl 16 gólja volt a tökéletes kiegészítés, ők ketten halálos duót formáztak. Ronaldo egyébként nem csak bajnok, gólkirály, de aranylabdás is ebben az évben... És ha nem sérül meg a BL-elődöntőkre, és ha bemegy Figo 11-ese Torinoban...

2003. július 2. Új gyémánt csillog a királyi koronán: David Beckham. Luis Figo (2000), Zinedine Zidane (2001) és Ronaldo (2002) után az angol kapitány a negyedik nagy igazolás a Florentino Perez érában. Az új 23-as mezt az egykori Manchester United játékosnak maga Florentino Pérez és Alfredo Di Stéfano nyújtotta át. Beckham nagyszabású bemutatására a Raimundo Sporta Stadionban került sor 499 meghívott újságíró előtt.

2003. augusztus 27. Itt a hetedik spanyol szuperkupa győzelem. A Bernabéu-i eszme garantálta, hogy ismét a fehérek vehessék át a kupát a rajongóik előtt. A 3-0-ás Madrid tripla semlegesítette a spanyol kupa győztes Mallorca 2-1-es otthoni diadalát. Raúl kezdte a sorozatot épp a félidei szünet előtt a 44. percben, Ronaldo az 52.-ben egy hatalmasat rúgott, majd Beckham tette az i-re a pontot Ronaldo közreműködésével. Az első ünnep a Bernabéuban a 2003/2004-es idényben.

2004. május 12. A madridizmus történelmi dátuma. Ezen a napon rakták le ugyanis az alapkövét a jövendőbeli Real Madrid edzőközpontnak (Ciudad del Real Madrid) amely a Valdebebas parkban helyezkedik el. Összesen 120 hektár földterület lett elosztva, melyet a klub később szabadon használhat. Edzéslehetőséget biztosít a csapatnak és mindezek mellett több millió gyermekpalánta érhet profi futballistává. Ezeknek a terveknek a megvalósítása nagy kihívás Florentino Pérez, és a jövő Real Madridja számára. A nyár legfőbb célpontja az átigazolási piacon nem titkoltan az Arsenal játékosa, Patrick Vieira, akiért a vezetőség képes lett volna 23,1 millió fontot is kifizetni. Augusztusban majdhogynem minden nap "leigazolta" valamelyik újság a franciát, de végül az üzletből nem lett semmi, érkező azonban akadt: a korábban szerződtetett Samuel mellé két meglepetésember, a Liverpool-i Michael Owen és a Newcastle-i Jonathan Woodgate. Utóbbi hosszú sérülés után csak a 2005-ös Bernabéu-kupán mutatkozhatott be.

A 2004-2005-ös szezont bukdácsolva kezdte a csapat, rövid időn belül Camacho, García Remón, majd Luxemburgo követték egymást az edzői székben. Az idény talán legemlékezetesebb mérkőzése az április 10-ei El Clásico volt, amikor telt ház előtt a Bernabéuban 4-2-re diadalmaskodott a királyi gárda. A Bajnokok Ligájából azonban a Juventus igen korán, már a legjobb 16 között búcsúztatta a csapatot. Tíz évre visszamenőleg nem tudunk olyat mondani, hogy a madridiak ne jutottak volna be a legjobb nyolc közé. Kivéve, amikor nem is indultak (1997)...

A 2005-2006-os szezonra nagybevásárlást vitt véghez a vezetőség. Majdnem 100 millió eurot költött új igazolásokra, a szerzemények pedig kevésbé váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Bár a BL-csoportból való továbbjutás hamar eldőlt, a csoportelsőségre esélyt sem adott a Lyon, a bajnokságban pedig több rangadót is elbukott a csapat, hazai pályán borzasztó mutatókkal rendelkezik. Wanderley Luxemburgo után pedig ismét új edző a csapatnál: korábban a Castillát irányító Juan Ramón López Caro. És hogy mit hoz a 2006-os év? Ezt egyelőre nem lehet tudni... Mindenesetre máris van két új szerzeményünk, Cicinho és Cassano.

A Real Madrid története - IV. rész - A Real Madrid a magyar csapatok ellen, a Real Madrid magyar vonatkozásai

Ha a Madrid-magyar csapatok párharcokat nézzük, láthatjuk, hogy sikerek főként a spanyoloknak termettek, de azért van néhány olyan mérkőzés is, amely a magyarok számára emlékezetes.
1958. április 2. BEK-elődöntő, Santiago Bernabéu Stadion. Ellenfél a Vasas. A végeredmény 4-0, Di Stéfano mesterhármasa el is döntötte a továbbjutást. Mellette még Marsal volt eredményes. De hogy ne legyen teljes a madridi öröm, a két héttel későbbi budapesti visszavágón Bundzsák és Csordás góljaival a Vasas nyert 2-0-ra, tegyük hozzá: megérdemelten. Abban az évben egyébként a csapat bejutott a döntőbe is és harmadszor is elhódította a BEK serleget.

1961. szemptember 6-án ismét ez a párosítás, annyi különbséggel, hogy a tét "csak" a legjobb 16 közé jutás. A továbbjutás ezúttal simább, 5-1-es összesítéssel, kettős győzelemmel lépett túl a spanyol csapat a Vasason. A madridi mérkőzésen Puskás Ferenc is szerepelt, Di Stéfano pedig ismét eredményes volt (kétszer is). A Madrid a döntőig menetelt, ahol a Benfica állította meg. Puskás három gólt szerzett, az 5-3 arányban elvesztett mérkőzés mindhárom madridi gólja az övé volt.

1980. november 4-éig kellett várni arra, hogy a Real ismét Budapestre jöjjön. A Honvéd ellen sikerült is kiharcolni a továbbjutást a BEK-ben. A hazai 1-0 után vendégként 2-0-ra diadalmaskodott a Madrid és került a legjobb nyolc közé. A Bernabéuban egyébként a magyar-specialistának is mondható Santillana szerezte a győztes gólt. A csapat a döntőig menetelt, ahol a Liverpool parancsolt megálljt.

1981. szeptember 16-án emlékezetes UEFA-kupa mérkőzésen Tatabányán 2-1-es vereséget szenvedett a Real Madrid. A gólszerzők: Weimper, Csapó, illetve Santillana. A visszavágón azonban erős játékvezetői nyomás mellett 1-0-ra nyernek Isidro góljával a hazaiak és jutnak tovább idegenben lőtt több góllal. A korábbi gyakorlattal ellentétben azonban a madridiak nem jutottak döntőbe, a legjobb négy közé jutásért a Kaiserslautern legázolta a királyi gárdát. A klub történetének egyik legsúlyosabb veresége: 5-0, azóta is - szerencsére - csak egyszer fordult elő hasonló, a 80-as évek végi, 90-es évek eleji "csoda-Milan" ellen.

1982 őszén az Újpesti Dózsa az ellenfél, ezúttal a KEK-ben kell továbbjutni. Ez a madridiaknak sikerül 4-1-es összesítéssel. A négy gólból Santillana hármat vállalt. A végállomás ezúttal is a döntő, ahol bizonyos Alex Ferguson vezette Aberdeen az ellenfél, 1971 után pedig ismét KEK-döntőt bukik a Real Madrid.

1985. májusában újabb vidéki ellenfél a Real útjában: a szenzációs Videoton, amely pl. a Manchester Unitedet is búcsúztatni tudta a sorozattól... A két mérkőzés tétje pedig nem más, mint az UEFA-kupa. A döntő első mérkőzésén, Székesfehérváron 3-0 arányban győztek a királyiak, a gólokon Míchel, Valdano és a már jól ismert Santillana osztozkodtak. Eldőlni látszott, hogy kihez kerül a serleg, a Bernabéuban azonban nem kis meglepetésre a magyar csapat győzött Májer Lajos 86. percben lőtt góljával. Ezidáig ez az egyetlen magyar győzelem a Bernabéuban.

1995. október 18-án a Bajnokok Ligájában a Ferencváros volt az ellenfél. A mérkőzés, amely könnyed, 6-1-es győzelemmel ért véget, arról nevezetes, hogy ekkor robbant be a nemzetközi köztudatba bizonyos Raúl González Blanco neve, aki mesterhármassal tette le névjegyét. A visszavágó 1-1-et hozott, amelyre jellemző, hogy a végén még a fradisták bosszankodhattak, hogy "csak" 1-1-et sikerült elérni a Valdano vezette királyiakkal szemben. A magyar gólt Albert szerezte, erre Raúl csak a 76. percben tudott válaszolni. Ez volt az utolsó tétmérkőzés, amelyen magyar klubcsapat a Real Madrid ellen bizonyíthatott. Ennek egyrészt az az oka, hogy azóta egyik honi egyesületnek sem sikerült a BL-főtáblára beverekdnie magát, másrészt a Real Madrid az 1996-97-es nemzetközi "szünetet" leszámítva mindig a BL-ben tehette próbára magát.

A visszatérés azonban 2005. augusztus 14-én mégiscsak megtörtént. A királyi gárda 40.000 néző előtt a Puskás Ferenc stadionban lépett pályára a Puskás Ferenc nevével fémjelzett válogatott ellen jótékonysági mérkőzésen. Kivételes alkalom volt ez, mivel magyar néző ritkán láthatja egyszerre élőben Zidanet, Ronaldot, Owent, Beckhamet, Raúlt, Casillast és a többi világsztárt. Reméljük, hamarosan újra láthatjuk a Madridot Magyarországon. Lehetőleg tétmeccsen! :)

Azon túl, hogy a Real Madrid több alkalommal is találkozott magyar csapatokkal, magyar játékosok is megfordultak a királyi gárdában. Puskás Ferenc neve minden magyar ember számára ismert, azonban találunk néhány kevésbé ismert nevet is, ha a csapat egykori játékoskereteit nézegetjük. A debreceni születésű Alberty Gyula, a Bocskay egykori kiváló kapusa például az 1934-35-ös és az 1935-36-os idényben volt a híres Ricardo Zamora cserekapusa. Ő védett például az 1935-ös Athlétic Bilbao elleni 5-2 alkalmával, sőt, az 1935-36-os szezonban mindkét FC Barcelona elleni bajnokin ő volt a kapus, mindkét meccset 3-0 arányban nyerte a Real Madrid. A másodikon pályára lépett bizonyos Guillermo Kellemen, aki szintén magyar származású. Róla meglehetősen keveset lehet tudni, annyi biztos, hogy csatár volt, egy szezon erejéig volt tagja a madridi csapatnak, és 13 mérkőzésen 11 gólt szerzett. Az 1935. november 17-ei Espanyol elleni 6-0 alkalmával például mesterhármast ért el. Ezt a következő év márciusában megismételte a Racing Santander ellen 4-3-ra elvesztett mérkőzésen.

Ebben az évben még tagja volt a keretnek a középpályás Buzássy, de ő nem lépett pályára tétmeccsen. Érdekes, hogy más nemzet ezidőtájt nem is adott idegenlégióst a csapatnak, a magyarok viszont rögtön hármat is. Legözelebb 1950-ben igazolt magyar játékost a Real Madrid, a Racing Santander támadóját, Jorge Neufeld Nemest. A budapesti születésű játékosnak nem sikerült beverekednie magát a csapatba, mindössze egy mérkőzésen kapott lehetőséget Michael A. Keeping csapatában, a Real Sociedad elleni csúfos vereség alkalmával... 1959-ben újabb budapesti támadó érkezett a csapathoz. Kaszás László (korábban az Espanyol játékosa), bár nem lépett pályára egy tétmeccsen sem, de két évig tagja volt a keretnek és egy bajnoki címet begyűjtött (a BEK-be nem nevezték). 1962-ben egy magyar származású, ám prágai születésű fiatal csatár, Yanko Daucik Ciboch jött a Real Betisből, aki nem számított alapembernek, de a 19 mérkőzésen, amelyen pályára lépett, azért hintett 8 gólt... Az elsőt rögtön első meccsén korábbi csapata, a Betis ellen, amelyen nem mellesleg Puskás Ferenc is szórt egy laza mesterhármast... Négy magyar gól egyugyanazon meccsen, fölényes 5-2-es Real-győzelemmel, ráadásul idegenben... A bajnokságban még a Sevilla-i 5-0-ás alázásból vette ki a részét (Puskás ismét besegített neki 2-vel), és első Bernabéu-beli gólját is meglőtte még ugyanebben az évben a kupában a Granada elleni 3-0-s meccsen. Ettől függetlenül a következő bajnokságban nem kapott sok lehetőséget a 23 éves játékos, a kupában viszont 6 meccsen 4 gólig jutott, de úgyis mondhatnánk, hogy 2 meccsen négyig, hiszen az Indauchu elleni 7-0-nál lőtt egy mesterhármast és a visszavágón is beköszönt.

Végezetül ne hagyjuk ki a szándékosan utoljára hagyott Puskás Ferencet sem. Róla akár könyvet is lehetne írni, én ezt most hely hiányában nem tenném, életrajza egyébként is olvasható itt, a madridisán. Inkább felsorolom néhány nagyobb sikerét (a teljesség igénye nélkül). Négyszeres gólkirály (1960, 1961, 1963, 1964), háromszoros BEK-győztes (1959, 1960, 1966), hétszeres bajnok, kétszeres kupagyőztes, világkupagyőztes, Európa-válogatott, világválogatott és mindez a Real Madrid játékosaként! 263 tétmeccsén 240 gólt szerzett, amelyet eddig csak olyanok tudtak túlszárnyalni, mint Di Stéfano, Santillana és Raúl (igaz, ők több mérkőzésen is játszottak). A mai napig is emlékeznek rá Madridban, örök legenda marad. Szenzációs mérkőzései közül csak néhányat emelnék ki. Első gólját a Sporting Gijón ellen szerezte, sőt, a másodikat és a harmadikat is ugyanazon a mérkőzésen, a Chamartín közönsége előtt! Ugyanebben az évben a Las Palmas elleni 10-1-ből három góllal vette ki a részét. A következő szezonban az Elche ellen 11-2-re megnyert bajnokin mesternégyes fűződik a nevéhez, mint a Frankfurt elleni BEK-döntőn. Ez azóta is rekord. Az ezt megelőző elődöntő mérkőzéseken 3 gólt lőtt a Barcelonának, akik a következő évben bosszút is álltak. Azontúl, hogy a BEK-ből kiejtették a Madridot, Puskás a csak egyszer tudott ellenük betalálni a (bajnokikkal együtt) négy meccsen, "kárpótlásként" hintett egy ötöst az Elchének... Annak a csapatnak, amelynek korábban Pepillo is ötöt lőtt... Ezt a teljesítményt csak kb. 40 évvel később tudta megismételni bizonyos Fernando Morientes... Nem szabad azonban megfeledkezni a Penarol elleni világkupa-döntőről sem, amely többek között Puskás két góljáról is híres. Van amikor azonban a három gól is kevésnek bizonyul. Az 1962-es BEK-döntőben a Benfica 5-3 arányban lelépte a Realt. Mindegyik gól Puskás nevéhez fűződik. 1963. január 27-én hármat vágott a Barçának a Nou Camp-ban, decemberben meg a Bernabéu Stadionban... 1965-ben még 38 évesen is tudott 4 gólt rúgni a kupában a Mestalla FC-nek, a BEK-ben a Feyenoordnak, de ez az év már nem igazán róla szólt, kevesebb lehetőséget kapott. Utolsó gólját a Sporting Gijón ellen szerezte 1966. áprilisában, utolsó mérkőzését a Real Betis ellen játszotta a kupában május 8-án.

Az egyetlen magyar edzője a Real Madridnak Hertzka Lipót volt. 1930-1932-ig irányította a csapatot és egy bajnoki címet szerzett. Az ötvenes évek végén Östereicher Emil is volt a Real Madrid sportigazgatója, az ő nevéhez fűződik Puskás Ferenc leszerződtetése. Magyar játékvezetők is vezettek Real Madrid mérkőzést. Ezek közül a legismertebb az 1981-es Liverpool elleni 1-0-ra elvesztett BEK-döntő (Palotai Károly vezette a mérkőzést). A 90-es évek közepén pedig Puhl Sándor dirigálta a PSG-Real Madrid (4-1) találkozót.