A Real Madrid története - I. rész - A kezdetektől az ötvenes évekig
A mai naptól indul új sorozatunk A Real Madrid története címmel. Ez a
cikksorozat elsősorban a spanyol klub labdarúgó szakosztályával foglalkozik,
illetve a Real Madrid, mint klub történelmét tárgyalja a kezdetektől napjainkig,
külön hangsúlyt fektetve néhány emlékezetes mérkőzésre, a BEK-, illetve
BL-sikerekre és néhány legendás játékosra. Igyekeztem képekkel is színesíteni az
írást, amely remélem, hasznos olvasmány lesz minden Real Madrid rajongó számára.
Ez később megtalálható lesz az Archívum menü Történelem menüpontjában.
Mindenekelőtt nagy-nagy köszönet azoknak, akik segítettek abban, hogy ez az
egész létrejöjjön: dettyplease Yahoo :) Néhány általam ismeretlen
eredetű írás
A sikertörténet 1902. március 6-án kezdődött. Egy csoport futballrajongó
hivatalosan megalapítja a Madrid Futball Klubot (az alapító okirat szerint
"sportjátékok gyakorlása céljából") és létrehozza az első igazgató tanácsot. A
katalán(!) származású Juan Padrós Rubio lesz az elnök, Enrique Varela-t
választják alelnöknek, Manuel Mendía titkári - , José de Gorostizaga
kincstárnoki pozíciót tölt be, míg Antonio S. Neyra, Mario Giralt, Carlos
Mertens, Álvaro Spottorno és Arturo Meléndez pedig az igazgatóság tagjai. Ezzel
Juan Padrós hivatalossá teszi azt a klubot, mely két évvel korábban Juan
Palacios vezényletével alakult. Ez a vezetőség tervezi meg a csapat arculatát -
lemásolva a híres London Corinthians mezét. A játékosok ettől kezdve fehér
shortban, és pólóban - ujján lila csíkokkal díszítve - , kék zokniban és
sapkában futnak ki a pályára. A Madrid FC nem az első madridi csapat, de ők
tekintendők a Real Madrid elődjének, nem pedig az 1897-ben alapított Foot-ball
Sky...
Három nappal később a csapat lejátssza első mérkőzését a saját játékosokból
összeállított két csapat közötti játék célja, hogy felállíthassák az első számú
csapatot, valamint bátorítsák az első nézőközönséget. A kék csapat: Meléndez, J.
Padrós, Spottorno, Gorostizaga, Mendía, Páramo, Neyra, A. Giralt, F. Palacios,
Martens és Rodero. A piros csapat: J. Giralt, Meléndez, Molera, Salvador,
Valcárcel, Spottorno, Stampher, J. Palacios, Varela, Celada és Bueno. Ugyan a
gólnak nincs jelentősége, de a kékek nyernek 1 - 0 -ra. A mérkőzést a Plaza de
Toros sugárúton játszották. Az gárda első klubhelyiségeként a Padrós fivérek
tulajdonában lévő Al Capricho áruház hátsó helyisége és a La Taurina Taverna
szolgált. Ez utóbbiból indulnak az első "bevetésre".
A Heraldo del Sport című lap 1902. március 22-i számában megjelenik az
"Instrukciók a jó futballhoz" az angol Arthur Johnson tollából. Őt kérik fel az
edzői posztra. Johnson foglalta rendszerbe a futball zűrzavaros világát
először.
1902. április 15-én lefektetik az új klubszabályokat és átadják a rendőrfőnök
részére. Néhány nappal korábban az igazgatótanács meglátogatta Madrid
polgármesterét azzal a céllal, hogy XIII. Alfonz király koronázása alkalmából
egy versenyt írnának ki. Végül ez a rendezvény vált az első Királyi Kupává.
1902. május 13: a bajnokság az első nagy nemzeti derbivel kezdődött a
Barcelona és a Madrid csapata között. A katalánok gárdájában több külföldi
játékos is szerepelt és 3 - 1 -es győzelemmel távoztak. Vigaszképpen a Madrid
legyűrte az Espanol-t 3 - 2 -re, elnyerve ezzel a Barcelona elől a Copa de la
Gran Pena -t. Ez volt az első trófea, mely a klub vitrinjébe került. Az
ötcsapatos bajnokságot egyébként a Vizcaya Bilbao nyerte a madridi
Hipódromoban.
1903. április 08-án (egyébként innentől már Campeonato Espananak hívják a
sorozatot, és három csapat vesz részt) a Madrid elveszti a bajnokság döntőjét az
Athlétic Bilbao ellenében. Az eredmény 3 - 2. A küzdelem végén J. Giralt, a
Madrid kapitánya visszavágót kér másnapra Mr. Astorquia-tól, az Athlétic
kapitányától. Érdekesség, hogy akkoriban igazi kapus nélkül játszott a Madrid,
meglehetősen támadó felfogásban, olykor 7-8 csatár is volt a keretben.
1904. januárjában a Madrid egyesül a Moderno, az Amicale és a Moncloa
gárdájával. Az Amicale-ben francia vendégjátékosok is játszottak. Carlos Padrós
lemond a Madridi Futballklubok Szövetségének elnöki posztjáról, hogy bátyja,
Juan helyett átvegye az irányítást a Madrid felett. A csapat nem indul a
bajnokságban, ám jön az 1905-ös év...
1905. április 18. A Madrid megnyeri első spanyol bajnoki címét, az Athlétic
Bilbao felett 1 - 0 -ra diadalmaskodva. Pedro Parages beadását Prast
értékesítette.
1905. október 23. M. Loubet francia elnök Spanyolországi látogatása alkalmára
Carlos Padrós megszervezi az első nemzetközi mérkőzést. A párizsi Gallia Sport 1
- 1 -es döntetlent játszott a gárdával a madridi lóversenypályán.
1906. április 10. A Madrid a baszk Athlétic ellenében 4 - 1 -es diadalt
könyvelhet el, megnyerve ezzel a második kupabajnokságot. Egy nappal korábban a
nemzeti senior csapat, a Recreativo Huelva (angolok alapították) szenvedett
vereséget tőlük. Az eremény 3 - 0.
1907. március 30. A Madridnak sikerül elnyernie a spanyol kupát, a Vizcaya-t
verve, Prast értékes találatának köszönhetően. Ez az első kupa, amit a csapat
hazavihetett, miután három egymás utáni évben is győzedelmeskedtek.
1908. április 13. Zsinórban a negyedik bajnoki címet hozzák el a Sporting de
Vigo legyűrésével (2-1). Ebben az évben Adolfo Meléndezt választják elnöknek az
új igazgatótanács élére. Carlos Padrós örökös tiszteletbeli elnöki címet
kap.
Ekkor már állandó játékosokra épült a csapat, például mind a négy
kupagyőzelemnek részese volt a kiváló kapus, Adolfo Alvarez Buylla, a védő José
Angel Berraondo és Joaquín Yarza, a fedezet Enrique Normand, Taurie és Manuel
Yarza, a francia születésű csatár, Pedro Parages Diego-Madrazo, Manuel Prast és
Frederico Revuelto.
1912. október 31-én felavatják az első, kerítéssel körbevett pályát az
O´Donnell-en. Laureano García Comiso tulajdonában van és havi 1000 peseta-ért a
Madrid bérbe veszi. A lelátós pálya 216 nézőnek biztosított ülőhelyet! Ebben az
évben egy ifjú csatár csatlakozik a társasághoz. Ő Santiago Bernabéu. Róla még a
későbbiekben nagyon sok szó fog esni...
1916. október 30. Számos, gyenge eredménnyel teli év után 4 - 0 -ra verték a
Athlétic de Bilbao csapatát, a bajnokság kupáját ismét elhozták. Ezt megelőzően
a gárda elnyerte a regionális bajnoki címet, 1913 óta először. Adolfo Meléndezt
az igazgatótanácsban történt változások után örökös tiszteletbeli elnökké
választották.
1917. május 15. A Madrid kialakított egy maroknyi csapatot, amely annál
inkább volt rendkívüli: Teus, Erice, Eulogio, Aranguren, Ricardo Alvarez,
Antonio de Miguel, (a "tudós"), Sansineca, a Petit testvérek, Castell, Bernabéu,
Sotero Aranguren... és elnyerték a bajnoki címet, két izgalmas mérkőzés
után.
1920. június 29. történelmi momentum a klub életében. A spanyol uralkodó
(XIII. Alfonz) a királyi (Real) címet adományozta az együttesnek, valamint
rendeletében engedélyezi a címer használatát is. Ettől fogva új nevet kapott a
társaság. A Real Madrid megszületett.
1920. december 13. Portugáliában kezdték első komoly nemzetközi útjukat. A
játékosok megismerhették a híres "sacatrás" csatakiáltást a Benfica és a Porto
otthonában, majd Olaszország felé fordultak. Itt 5 mérkőzést játszottak négy
városban: Torinoban, Liornaban, Bolognaban és Genovaban. Megszülettek az első
nemzetközi szerződések.
1923. április 29. A Ciudad Lineal átadása. Ez már füves pálya. A nyitó
mérkőzésen a Real Madrid 8000 néző előtt 2-0 -ra legyőzte az Irúnt. Mindkét gólt
José María Ubeda szerezte. Ebben az időben építette az Atlético a
Metropolitano-t. Ennek köszönhető az, hogy a főváros vált a spanyol futball
központjává.
1924. május 17. A José María Castell által épített 22.500 férőhelyes
Chamartín avatása. Az angol kupagyőztes Newcastle és a Real Madrid játszották az
első mérkőzést, őfelsége D. Gonzalo rúgta a kezdő rúgást. A mérkőzést 3-2
arányban a Real nyerte.
1925. augusztus 27. A csapat eredményes útról tér vissza. Vereségeket
szenvednek ugyan, ám Angliában, Dániában és Franciaországban hasznos
tapasztalatokat gyűjtenek. Néhányat ezek közül bevesznek a gyakorlatba, most a
Barcelona ellen. Egy napra a mezt lecserélik lemásolva az angol divatot: fekete
short-ot és kockás selyem inget öltenek. Quesada "kipróbálja" a lest és a
szándékos szabálytalanságot. A Barcelona pedig nem engedi a csapatot az
elődöntőkbe...
A spanyol professzionális futball első évében (1926) a Real Madrid leigazolja
az Arenas Guetxo közismert válogatott játékosát, José María Penát. Kinevezik az
első spanyol edzőt a klubnál: Arthur Johnssont Juanito Carcer váltotta.
1927. július 14. Santiago Bernabeu sikeres turnéra vitte a csapatot az
amerikai kontinensre. A végeredmény a következő: 16 meccs, 9 győzelem, 4
vereség, 3 döntetlen, 44 gól ide, 22 oda. Ami a legfontosabb, az új földrész
elkezdi csodálni a Real Madridot.
1928. szeptember 6. Új játékosok mutatkoztak be: Cabo, Morera, López és
Gaspar Rubio. Ez utóbbi válik a helyiek bálványává, bár a húsz évesen Levantéból
érkezett játékos állítólag nem futotta be azt a karriert, amit jósoltak
neki.
1929. február 10. Az első hivatalos spanyol bajnokság első Real Madrid
mérkőzése. A Real 5 - 0 -ra nyert a CD Europa ellenében, ezzel a Primera
Divisionbeli első győzelme rögtön meg is volt. Jó kezdés! Az első bajnokságot
azonban a Barcelona nyerte, a Madrid a második lett. A két csapat
rivalizálásának történelmi okai vannak, erről egy külön fejezetben lesz szó.
1930. szeptember: Ricardo Zamora a Real Madridhoz érkezik a tetemes, 150.000
pesetas summáért. Zamora neves játékos volt és a hírneve csak nőtt a királyi
gárdában, egyidejűleg öregbítve ezzel új klubjának hírnevét is. Az "isteni"
becenevű katalán játékos volt a Real Madrid első világsztárja. A csapat edzője
pedig ekkor a magyar Hertzka Lipót!
1932. április 3. Az utolsó forduló után a Real Madrid állt az élen. Az új
játékosokkal, mint Ciriaco, Quincoces, Luis Regueiro, Hilario, Bestit, Olivares
és Ateca a Madrid bajnokká küzdötte magát anélkül, hogy akár egyetlen meccset is
vesztett volna. Bernabéu sztárigazolási politikája meghozta a várva várt
eredményt. (A csapat nevében ekkor nem szerepelt a "Real" jelző). Egy évvel
később a korábbi Barcelona-játékossal, José Samitierrel sikerült a bajnoki címet
megvédeni.
1934. május 06-án Hilario és Lazcano találatával 2 - 1 -re diadalmaskodott a
Real Madrid a Valencia ellen, ezzel 17 év után végül megnyerte a kupát. A
bajnokságban ezúttal ezüstérem jutott.
1935. április 28. A bajnokságot a klub második helyen zárja. A 3. legjobb
góllövő 17 találattal Sanudo lett, és ami érdekes: mindezt 5 meccsen hozta
össze. 4 mérkőzésen 4-4 alkalommal rúgta a kapuba a labdát. Ha egyszer Sanudo
szerencsés, akkor szerencsés...
1936. június 21. Emlékezetes mentés. Ennek köszönhette a Real Madrid a kupát
a Barcelona ellenében. A Madrid nyerésre állt (2-1), de csak 10 emberrel
játszottak. A második félidőben Escolá hatalmas lövést zúdított a kapura.
Kapusunk, Zamora hihetetlen érzékkel ujjheggyel tornászta ki a sarokra tartó
labdát. Ebben a pillanatban legendává vált...
1939. április 19. A polgárháború után Pedro Parages összehívta a társaságot,
hogy összeszedjék a tagokat és megújítsák a klubot. A háború tönkretette a
pályát (rabokat őriztek rajta), a játékosok és a tagok nagyrésze szétszéledt. A
romokból kellett újjáépíteni, Parages-nek sikerült!
1941. április 05. Egy nagy legenda játssza utolsó mérkőzését a klub
színeiben: Jacinto Quincoces, a világ akkori legjobb védője.
1942-ben a Real Madrid másodikként zár a bajnokságban a Valencia mögött.
1943. június 13. Egyike a klub legnagyobb győzelmeinek. A Les Corts-ban
(Barcelona) elszenvedett 3 - 0 után egy kupameccsen a Madrid vitatható
körülmények között legyőzi a katalán FC Barcelonát 11-1-re! A madridisták (és a
rivális) soha nem felejtik ezt a napot!
1943. szeptember 15. Rettentően fontos nap a klub történetében. Santiago
Bernabéut ellenszavazat nélkül választják az elnöki posztra. Az ő elnökké
nyilvánításával a Real Madrid jelenkori történelmének legnagyobb lapja kinyílt.
A csapat csak a tízedik pozíciót szerzi meg a bajnokságban, Bernabéu pedig
megelégeli a folyamatos sikertelenséget, az alacsony nézőszámot és kidolgoz egy
olyan tervet, amely az 50-es 60-as évekre beérik és a Real Madridot Európa
csúcsára emeli. Addig azonban számos, viszonylag sikertelen év következik...
Az elkövetkező években azonban a bajnokságon a Barcelona és a városi rivális
Atlético Madrid osztozik.
1944. június 22. Santiago Bernabeu első nagyobb terve kezd valósággá válni:
az új stadion telkét megvásárolják.
1944. október 27. A Chamartín földjét megszentelik és a munkálatok
elkezdődnek. Santiago Bernabéu csákánnyal a kézben szimbolikusan megkezdi
Spanyolország legnagyobb stadionjának építését.
1945 június 5. Encinas lemondása után Jacinto Quincoces - addig a válogatott
trénere - átveszi a csapat edzői pozícióját.
1946. június 9. Tíz évvel 1936 után a blancók ismét elnyerik a kupát az
abszolút esélyes Valencia elől. A Madrid 3-0-ra nyer. A bajnokságban azonban
ekkortájt tarol a Barcelona és a kiváló Atlético Madrid...
1946. június 20. Quincoces egyik álma megvalósul: amint Luis Molowny eleget
tesz hadkötelezettségbeli feladatainak, a Real Madrid szerződteti. A
felejthetetlen "Mangas" a klub újabb mérföldkövét jelenti.
1946. december 25. Emlékezetes mérkőzés a San Lorenzo de Almagro ellen, akik
épp európai turnén vettek részt. Az argentínokat megelőzte hírnevük és túl
optimistáknak bizonyultak a mérkőzés előtt. A végére 4 gól kaptak, a
Metropolitano megdöbbent és ámulatba ejtett közönsége előtt.
1947. június 9. Újabb jelentős utánpótlás érkezett a királyi gárdához. Narro,
Muńoz, Pahińo, Gabriel Alonso és Macala. Az új korszak első kupáját megnyerik,
amelyet Eva Duarte Perón, az akkori argentín elnök felesége adott át.
1947. december 14. Megnyílik a Santiago Bernabeu stadion. A nemzetközi sajtó
az arénát a legjobbnak ítéli Európában. Az első gólt az új pályán Barinaga
szerzi. A nyitó meccs az Os Belenenses ellen hazai győzelemmel végződik. Az
eredmény: 3-1.
1948. január 27. A brit Mr. Keeping, a Southampton és a Fulham egykori
futballistája foglalja el a Real Madrid edzői székét. A brit forradalmat csinál
újszerű taktikájával.
1948. május 28. A taggyűlés egyhangúan megszavazza Santiago Bernabéu
"Kiérdemesült és Megbecsült Elnök"-i címének adományozását Real Madrid Club de
Fútbol-ért végrehajtott tevékenységéért és folyamatos erőfeszítéseiért. Bernabéu
egy olyan csapatot álmodott meg, amely több tízezer néző előtt játszik, uralja a
hazai, valamint a nemzetközi mezőnyt is. A stadion épült a támogatók pénzéből,
akik ezért cserébe használhatták a klub nyújtotta szolgáltatásokat, mint például
a teniszpályákat, tornatermeket. Már "csak" a csapatot kellett összehozni.
1950. szeptember 1. Létrejön a Real Madrid Információs Bulletinje, egy lap
azzal az egyszerű és ambíciózus céllal, mint hogy a Real Madrid legtöbb
szurkolói felé legyen szóvivő. A borítón Bernabéu kézírásos szövege áll: "Sok
sikert kívánok a madridista Bulletin szerkesztőinek. Csak egy tanács egy öreg
embertől: bánj jól a barátaiddal, de bánj sokkal jobban az ellenségeiddel! Egy
nagy ölelést küldök minden madridista részére." Több, mint 40 évnyi híradás után
a Real Madrid tevékenységéről, a régi Bulletin átadta a helyét a Real Madrid
magazinnak, amely az egyik jelenlegi kapocs a Madrid rajongók és a Real Madrid
között.
A Real Madrid története - II. rész - A dicsőséges ötvenes évektől az első
Bernabéu-kupáig
1952. március 06. A Real Madrid 50. évfordulóját ünnepelik. A klub ötven
éves, fél évszázadnyi futball és történelem. Különböző rendezvényeket
szerveznek, közöttük egy nemzetközi torna is helyet kap. A Millonarios
(Milliomosok), az amerikai kontinens legreprezentatívabb társulata szerzi meg a
trófeát. Egyik legkiemelkedőbb játékosa bizonyos Alfredo Di Stéfano...
1952. május 15. A bajnokság befejeződik és 20 góllal Pahińo lesz a gólkirály.
Egy találattal többet szerzett, mint Kubala.
1952. június 28. A Madrid új latin-amerikai körútra indul. Két kolumbiai
összecsapás után Venezuela felé veszi az irányt, hogy részt vegyenek a "Kis"
Világ Kupán. A magas színvonalú ellenfelek ellenére Ipińa gárdája megérdemelten
győzedelmeskedik.
1952-53-ra kialakult egy olyan csapatgerinc, amely már előremutatott, hogy a
Bernabéu-i politika sikeres lesz: a kapus, Juanito Alonso, Lesmes II, Zárraga,
Molowny, Munoz és Olsen (nevével ellentétben ő nem dán, hanem argentín, a Real
Madrid első csatársztárja). Az MTK ezidőtájt járt Madridban, és 4-2-re verték a
Realt. Kis híján sikerült szerződtetni Kubalát, de végül ő éppen a Barcelonához
került. Bernabéu azonban, ahogy maga is mondta, a Barcelona mintájára tovább
szerette volna erősíteni csapatát. Kubala Lászlóhoz hasonló játékost akart
találni és nemsokára a Real Madrid meg is szerezte Alfredo Di Stéfanot, a
Milonarios 26 éves játékosát! Nem mellékesen további erősítés Francisco Gento a
Racing Santanderből... Innentől kezdve minden évben legalább egy sztárjátékos
(Rial, Kopa, Dominguez, Santamaría, Didí, Simonsson, Puskás) érkezett a
Madridhoz, akik rendkívül erős csapatot is tudtak alkotni!
1953. szeptember 27. Alfredo Di Stéfano, a futballtörténelem talán legnagyobb
játékosa első bajnoki mérkőzését játssza a Real Madrid színeiben. A Racing
Santander ellen rögtön góllal mutatkozik be. Kemény tárgyalások előzték meg
szerződtetését, miután a Barcelona szintén soraiban szerette volna tudni. Igazi
blanco, nagyon-nagyon a fehérekhez húzta a szíve, hogy a klubért harcoljon és
dicsőítse hírnevét.
1954. április 18. Felcsendül a győzedelmi himnusz a Chamartínban a Valencia
elleni győzelem után. A csapat 21 év elteltével a La Liga bajnoka. Di Stefano
első éve volt a Spanyolországban, az első egyéni díját is megszerezte, ő lett 29
találattal a bajnokság gólkirálya.
1955. január 04. Az Igazgatótanács egyhangú döntése alapján a Chamartín pálya
nevét Santiago Bernabéu Stadionra változtatják.
Ebben az évben a Latin-kupa is a Villalonga vezette csapat vitrinjébe kerül,
előrevetítve, hogy a leendő Bajnokcsapatok Európa Kupája első számú esélyese a
Real Madrid!!
1955. szeptember 18. A Real Madrid első fellépése az Európa Kupában. Bernabéu
erőfeszítései elérték a várva várt eredményt. Köszönhetően bátorságának,
törekvéseinek, a legjelentősebb európai versenysorozat létrejött.
A Servette, Partizan, és az AC Milan sem jelentett akadályt, így 1956. június
13-án Párizsban 45.000 néző előtt a Real Madrid megnyeri az első Európa Kupáját.
A francia Stade Reims (Kopaval, Fontaine-nel, Piantonival és Vincent-nel a
soraiban) volt az ellenfél egy kemény és izgalmas küzdelemben, ami a fehérek
3-4-es győzelmével végződött. Pedig a 9. percben már 2-0-ra is vezetett a Reims,
és még a 61. percben is 3-2 volt az állás a franciák javára. A Madrid azonban
tudott újítani betalált Marquitos és Rial is, alakítva ki a végeredményt.
A következő kiírásban csak a második körben kellett a királyi gárdának
csatlakoznia (a címvédő jogán). Ott viszont a az osztrák Rapidot csak harmadik
mérkőzésen sikerül legyűrni, de a Nice már könnyebb feladat volt. 1957. április
11-én a stadionban az addigi legtöbb nézőt számolták, a Madrid történelme
legfontosabb mérkőzését játssza. Felejthetetlen este volt, ahogy 100.000
torokból hallatszott a buzdítás. A legendás Manchester United elvérzett a
hatalmas küzdelemben (3-1).
1957. április 25. Byrne, a Manchester kapitánya így nyilatkozott: "Ma este az
Old Trafford pokollá változik. Nincs olyan isteni hatalom, amivel elkerülhetnék
a kiesést!" Ám néhány órával később Kopa (aki később a svédországi VB-n 13 gólt
lőtt) és Rial lecsendesítették Manchestert... A Madrid ismét bejutott az Európa
Kupa döntőjébe!
1957. május 30. A Bernabeu Stadion üdvrivalgástól hangos. A Madrid megszerzi
második BEK-győzelmét a Fiorentina ellen (2-0). Ahogy Miguel Muńoz a magasba
emeli a trófeát a pálya közepén fehérrel díszített emelvényen, Bernabeu
könnyekben tör ki. Az ő Madridja lett a kontinens királya. (Megjegyzem, hogy
ezen a mérkőzésen tudomásom szerint megdőlt a Manchester elleni nézőcsúcs.
125.000-en láthatták a helyszínen ezt a találkozót.) A BEK gólkirálya ebben az
évben Di Stéfano.
1958. május 28. A harmadik BEK-döntőt Brüsszelben (67.000 néző előtt)
tartják, a királyi gárda az AC Milannal (soraiban: Liedholm, Schiaffino,
Maldini) csap össze, amely hosszabbítást harcol ki. 3-2 lett a végeredmény, ami
meghozta Carniglia edző csapatának a harmadik trófeát Di Stéfano, Rial és Gento
góljának köszönhetően. Ez volt az eddigiek közül a legnehezebb döntő, az idáig
vezető úton a Royal Antwerpt, a Sevillát és a Vasast kellett legyőzni.
A klub technikai igazgatója, a magyar származású Östereicher Emil ajánlatára
Bernabéu fogadta Madridban Puskást Ferencet, aki önkritikusan a súlyfeleslegére
(kb. +18 kg...) hivatkozva szabadkozott, de Bernabéut ez nem különösebben
érdekelte. 1958. augusztus 11-én hosszú tárgyalások után Puskás Ferenc
leszerződik a Real Madridhoz. Ez az igazolás lesz a szezon legnagyobb fogása,
Miguel Muńoz pedig befejezi profi-játékos karrierét. Hamarosan Puskás is be tud
illeszkedni a csapatba, így a világ legjobb támadóötöse a Madridé. Bár a
bajnokságot a Barcelona nyeri, a BEK-trófea fontosabb Bernabéu elnök
számára.
A Besiktas, a Wiener SC és az Atlético Madrid után a stuttgarti döntőben
(1959. június 03.) a negyedik Európa Kupa is bekerült a vitrinbe. A rivális újra
a reimsi Stade, akik 2-0-ás vereséget szenvednek. A gólszerzők: Di Stéfano és
Mateos, aki a sérült(?) Puskás helyére került be. Carniglia nem igazán szerette
Puskást, Bernabéu pedig amint rájött, hogy a magyar támadót miért mellőzte,
azonnal kirúgta nem sokkal második BEK győzelme után... A BEK gólkirálya
egyébként természetesen ismét Di Stéfano, néggyel kevesebb góllal, mint előzőleg
(6 gól).
A spanyol bajnokságokat a Barcelona nyeri, közben a nemzetközi kupában a
luxemburgi Jeunesse Esch, a francia Nice, és a Barcelona legyőzésével bejut a
Real a glasgow-i döntőbe. 1960. május 15. A futball megdicsőülése... Az ötödik
Európa Kupa győzelem utáni hangulat nem tükrözi a jelentőségét, noha megnyerték.
Szép játékban vesztes állásból fordítva 7-3-ra a Real a Hampden parkban
134.000(!) néző előtt legyőzte az Eintracht Frankfurt csapatát (sokak szerint
minden idők legjobb BEK-döntőjében, többek között Puskás Ferenc négy góljával,
amely valószínűleg örök rekord marad BEK/BL-döntőben). És még egy adalék 7
meccsen szerzett 12 góllal a BEK gólkirálya Puskás Ferenc!
A csapat kulcsjátékosai már 30 fölött jártak, túljutottak pályafutásuk
csúcsán (Di Stéfano és Lesmes 34, Puskás 33 éves volt, Rial 32, Santamaría 31,
Zárraga is betöltötte már a 30-at). 1960. november 09-én bekövetkezett az első
európai kiesés öt egymást követő évnyi siker és dicsőség után. A Barcelona
megtöri az utunkat egy vitatott selejtezőn. A visszavágón az angol Leafe
játékvezető a csapat 4(!) gólját nem adja meg és több nagyobb
Barça-szabálytalanságot is simán továbbenged... A döntőben végül a Barcelona
alulmaradt a Guttmann Béla edzette Benficával szemben, pedig Kocsis és Czibor is
betalált katalán oldalon.
Bernabéu előszerződést köt a Santosszal. Pelét szeretné leigazolni. A
csatársorunk azonban nem várt módon még több évig világszínvonalon teljesít, így
Pelé soha nem lett a Real Madrid játékosa. A spanyol bajnokságban dicsőséges
sorozat következett, számos bajnoki cím bizonyította a Real Madrid egyeduralmát.
1957 és 1964 között nem veszített hazai pályán a Real egyetlen mérkőzést sem, és
hogy fokozzuk egy kicsit: Puskás Ferenc ottléte alatt 120 hazai meccséből
mindössze kettőt(!) vesztett el a csapat!
1961. március 12. A stadion ismét a dicshimnusztól zeng. Addig egyetlen
spanyol csapat sem ért el ennyi győzelmet a bajnokságban. 30 mérkőzésből 24-et
megnyert és már öt héttel a befejezés előtt "megnyerte" a bajnokságot. Puskás
lett a Pichichi-díjas, azaz a legtöbb gólt lövő, 27 találattal.
1962. május 02. Micsoda csalódás! A Benfica legyőzi a csapatot az Európa Kupa
döntőjében, ahol minden összeesküdött ellenünk. Egyike volt a klub legkeserűbb
napjainak, nem a vereség miatt, hanem amiatt, hogy a 90 percre a szerencse
teljesen elpártolt tőlünk. Az 5-3-as mérkőzés mindhárom madridi gólját Puskás
Ferenc szerezte.
1963. május 18. Átadják a Ciudad Deportiva sportkomplexumot, gyarapítva ezzel
a klub vagyonát és teret adnak a jövő sztárjainak fejlődéséhez.
1963. augusztus 20. Venezuelában a kormányellenes gerillák elrabolják Di
Stéfanot, hogy a világ figyelmét ügyükre irányítsák. A hírek a világ minden
sarkába eljutnak; egészen addig, míg el nem engedik, ettől hangos a sajtó. Nagy
rettenet volt, amely szerencsésen ért véget.
1964. május 27-én a Real Madrid 3-1 arányban elbukja a BEK-döntőt az olasz
Internazionale-val szemben. A madridi gólt Felo szerezte. Róla például azt kell
tudni, hogy az összes madridi gólját a BEK-ben szerezte.
1965. április 18. A Madrid eléri az ötödik ligabajnoki címét zsinórban, abban
az évben, amikor az első "hippik" csatlakoztak a gárdához: Grosso, Pirri,
Sanchís, De Felipe, Morollón...
1966-ban kivételesen nem a Real Madrid lett a spanyol bajnok, de pont ebben
az évben, május 11-én ismét BEK-győzelemnek örülhet a Bernabéu népe. A híres
"ye-ye nemzedék" meghódítja Európát. Egy csodás csapat, az ifjú tehetségek és a
tapasztalt, rutinos játékosok keveréke, leveri a Partizan Beogradot és feléled
az elveszett nagyság, amilyen a Madrid fénykorában volt. Francisco Gento pedig a
futballtörténelem egyetlen játékosa, aki hat győztes BEK-döntőn játszott (plusz
két vesztes döntőn is). A gólszerzók Amancio és Grosso. A Heysel-ben már nem
volt Di Stéfano, valamint a sérült Puskás (a sorozat házi gólkirálya öt góllal)
sem szerepelt. Egy ideig Európa csupán két dologról beszélt: a Beatlesről és a
Real Madridról.
1967. június 07-én a madridi klub, a rajongók és a focivilág összegyűlik,
hogy tisztelegjen a legnagyobb játékos, Alfredo Di Stéfano előtt. Az ő neve
mindörökké összeforr a Real Madriddal. Puskás Ferenc is visszavonul, a
csapatkapitányi karszalagot a veterán Gento kapja.
A nagy külföldi sztárok igazolása ekkor hagy alább, Munoz mester feladata
ifjú spanyol tehetségek beépítése a csapatba. Az Amancio, Velázquez, Grosso,
Pirri, Zoco által fémjelzett nemzedék is sorra nyerte a bajnokságokat és spanyol
kupákat, de a nemzetközi porondon nem igazán tudtak maradandót alkotni... 1969.
május 26-án 80.000 néző láthatta Puskás Ferenc búcsúmeccsét, melynek teljes
bevételét "Pancho" kapta, míg a két nappal későbbi - ugyancsak a Santiago
Bernabéu stadionban rendezett - Milan-Ajax BEK-döntőre mindössze 31.782-en
voltak kíváncsiak...
1971. május 21. Először játszunk a KEK-döntőben. A Chelsea győz 2-1-re. Paco
Gento 18 évnyi egyedülálló karrier után ezen a napon játssza utolsó hivatalos
mérkőzését a fehérek színeiben.
1972. december 14. A Bernabéu stadion fennállásának 25. évfordulóját
ünnepelik, és tisztelegnek az utánozhatatlan Gento előtt. Futballsztárok jönnek,
hogy a leggyorsabb szélsővel játszhassanak.
1974. június 29. A Real győzelmétől hangos a világ, a kupában a Barcelonát
alázza 4-0-ra (Rubinán, Pirri, Aguilar és Santillana góljával). Pedig a
Barcelona volt a favorit. Molowny edzette a fehéreket, Miguel Munozt váltva, aki
25 év után hagyta el a gárdát.
1975. szeptember 03. A foci újabb tehetsége hagyja ott a futball világát:
Amancio Amaro, a Mágus. A Madrid a Penarol csapatát teríti le. Az eredmény 2-0.
A meccset Amaronak ajánlották, akit a 3 "G" jelzővel is illettek: "grande, genio
y gallego". Avagy: nagy, zseniális és galíciai.
Amíg a királyi gárda képtelen a BEK-döntő közelébe jutni, addig a városi
rivális Atlético kétszer is eljut oda, ám a Bayern München gondoskodik róla,
hogy ne kerüljön spanyolhonba a BL-serleg. (1976. áprilisában a Bayern München
az elődöntőben a Real Madridot is búcsúztatta). Talán ez is egyik oka annak,
hogy a következő néhány évben három remek német labdarúgó is megfordul (mi több:
maradandót alkot) a Real Madridban: Breitner, Netzer és Stielike. A leggyakoribb
kezdő a Miguel Angel - Benito, Pirri, Rubinan, Camacho - Del Bosque, Netzer,
Breitner - Amancio, Roberto, Santillana összeállítású tizenegy.
1977. március 17. A Real Madrid fennállásának 75. évfordulója. Nagy
ünneplések, megemlékezések zajlanak.
1977. április 29. A klub szerződteti a német Ulrich Stielike-t, akihez néhány
nappal később Juanito csatalkozik. Két különböző játékos, két teljesen különböző
játékstílus, két nagy sztár a fehérek szurkolóinak.
1978. június 02. A világ futballjának fekete napja. Meghal Santiago Bernabéu,
a Real Madrid elnöke az elmúlt 35 évben, aki a klub mellett állt 1900 óta. Úgy
ment el, ahogy jött: semmit sem vitt el. Örökségül hagyta az erőfeszítést,
vitalitást a klubért, elérte a ragaszkodást és a sport világának csodálatát.
Annyira a Real Madrid része volt, hogy amikor meghalt, a történelem egy kis
része vele halt.
1978. szeptember 03. Luis de Carlos veszi át az elnöki széket és egy átmeneti
időszak veszi kezdetét.
A Real Madrid története - III. rész - A Keselyű ötöse és napjaink Real
Madridja
1979. augusztus 31. Az első Santiago Bernabéu kupa indul, négy európai óriás
is részt vesz: Real Madrid, Ajax, Bayern München és a AC Milan.
1980. június 04. Egyedülálló és megismételhetetlen döntő a Santiago Bernabeu
Stadionban. A Királyi Kupa döntőjében a Real Madrid és a Castilla küzd. A meccs
a "szülők és a gyerekek" között az idősebbek javára dől el: 6-1. A találat volt
a legkevésbé számító momentum, mert a fehér szurkolók új buzdítást skandáltak:
Castilla, Real Madrid!
1981. május 27-én a királyi gárda számára hosszú szünet után újból elérhető
közelségbe kerül az Európa Kupa. Vujadin Boskov csapatának azonban a Liverpool
ellen sajnos nem sikerül megnyerni a Palotai Károly vezette döntőt (0-1).
Kennedy 82. percben lőtt góljával szertefoszlatta a blancok győzelmi reményeit
minden idők legunalmasabb BEK-döntőjében.
1982. február 11. Új eredményjelzőket vásárol a társaság, ezzel a világon az
első, aki így automatizálja a kijelzést. Ez volt a csúcsa annak a fejlődési
folyamatnak, amit a Futball Világbajnokság megrendezéséért tettek.
1983. május 11-én az Alex Ferguson vezette Aberdeen 2-1-re felülmúlja a Real
Madridot a KEK döntőjében. A királyiaknak így soha nem sikerült megnyerniük ezt
a sorozatot, amely 1999-ben meg is szűnt.
1983. december 04. Alfredo Di Stefano, aki szerencsére visszatért a csapatba,
elkezd a Castilla-ból focistákat válogatni. Azon a napon a Murcia ellen Martín
Vázquez és Sanchís már játszik. Ez utóbbi rúgta a győztes gólt.
1984. február 05. Emilio Butragueno, a Segunda División gólkirálya és a
bajnokság legfiatalabb, legjobb játékosa a kezdők között játszik a Cádiz ellen.
A bemutatkozása már előrevetítette a jövőt: a második félidőben 2 találatot
szerzett és így a blancóknak hozta meg a győzelmet. A Real Madridban új legenda
született.
1984. június 17. Az új korszak kezdete. Amancio által beérett az a munka,
amit még Alfredo Di Stéfano kezdett. Míchelt teszi a kezdőbe. A "La quinta del
Buitre" néven ismert híres generáció, amit Amancio hozott össze még a Segunda
Divisiónban, újra együtt. Ez egy új és sikeres időszak kezdete. Újabb jelentős
személy érkezik a Real Madrid családjába: Jorge Valdano...
1985. május 28. Megérett az idő az elnökcserére. Ramón Mendoza a blancók új
vezére. Gyümölcsöző időszak indul a gárdánál, a siker, sportszerűség és nagyobb
igazolások ideje.
1985. május 22. A Real Madrid emberfeletti teljesítménnyel öt bajnoki
győzelem nélküli év után ismét nyer, elhódítja az UEFA-kupát a Videoton ellen,
pedig az Anderlecht elleni 0-3 után ez már veszett ügynek tűnt (sorrendben a
Wacker Innsbruck, az FC Rijeka, az Anderlecht, a Tottenham és az Inter
(Zengával, Bergomival, Kalle Rumeniggével, Altobellivel, és Bradyvel a soraiban)
voltak a legyőzendő ellenfelek). Hugo Sánchez, Gordillo és Maceda már épp olyan
tökéletes, mint a veteránok (Gallego, Juanito, Valdano, és Santillana) együtt a
La quinta del Buitre generációjának ifjabb játékosaival. A Real Madrid
történelmének legjobb csapatösszeállítása alakul ki.
1986. május 30. Új spanyol liga, a leghosszabb, amely addig volt (azóta volt
már 22 csapatos is a bajnokság), köszönhetően a létszámbővítéseknek.
Változtatásra volt szükség, hogy egy kis életet leheljenek a bajnokságba, ám a
végeredmény ugyanaz: a Real Madrid a bajnok, jónéhány ponttal a riválisok előtt
(még a kétpontos rendszerben). Az UEFA-kupa pedig ismét a lehető legjobb helyre
kerül, a szenvedő alany ezúttal az 1. FC Köln (nameg az elődöntőben megint
búcsúztatni kellett az Intert...). A következő évben újra a hagyományos rend
szerint zajlik a versengés és mint mindig: a csapat nyeri a bajnokságot!
1987-ben a Bayern München a hazai 4-1-es győzelmével szertefoszlatja a
blancok álmait a BEK elődöntőjében.
1988. április 18. Az európai dicsfény elillan. Olyan erős alakulatok
lesöprése után, mint a Napoli, a Porto és a Bayern, a fehérek veszítenek a PSV
Eindhoven ellenében ismét az elődöntők során (idegenben lőtt óriási potyagóllal
a hollandok mennek tovább). Az Eindhoven lesz a Európa Kupa új birtokosa. Rossz
szerencse kísérte a Realt, hogy nem jutott a döntőbe, amelyet minden bizonnyal
megnyert volna. Egy évvel később pedig a Rijkaard-Gullit-Van Basten fémjelezte
Milan "szokás szerint az elődöntőben" Milanoban megalázza a Real Madridot.
A csapat ismét a bajnoki címre tör. Az utóbbi hónapok belviszályait leküzdve
új az edző (John Toshack) és két új zseniális labdarúgó, az argentín világbajnok
hátvéd, Oscar Ruggeri, illetve Fernando Hierro a Valladolidból. 1990. májusában
újabb nagyszerű idény ér véget a blancok számára. A Real Madrid mindenkit
lesöpör a ligában (ötödik bajnoki cím sorozatban) és felállít egy nehezen
túlszárnyalható rekordot: 107 találat 38 mérkőzésen.
1991. április 14. Ramón Mendoza megnyeri a választást Alfonso Ussía
ellenében, tehát megújítja az elnökségét. A választás napja mérföldkő, a
részvételi arány a legmagasabb volt a spanyol foci történelmében. Azon a napon a
Valencia 4-0-ás vereséggel tért haza...
1992. március 06. A klub immár matuzsálem, 90 éves. 1902. március 6-a nagyon
távol van már, amely napon egy feltörekvő csoport megalapította a Real Madrid
Club de Futbol elődjét. 90 éve létezik, 32850 nap, ahol a boldog pillanatok
feledtették a szomorú időket.
1992. április 2. A labdarúgás világa és a madridisták a nagyszerű madridi
játékost, Juan Gómez Gonzálezt, "Juanito-t" siratják, aki közlekedési balesetben
vesztette életét Mérida-ból jövet a Bernabeu stadionbeli, Real Madrid - Torino
találkozó után.
1993. június 26. A Real Madrid 17. spanyol kupáját nyeri, a Zaragoza-t múlja
felül a döntőben (2-0) Emilio Butragueńo és Mikel Lasa góljaival. Jelenleg ez a
Real Madrid utolsó spanyol kupagyőzelme.
1993. december 16. A Nou Camp-ban a szuperkupa visszavágója zajlik, a Real
döntetlent játszik a Barcaval (1-1), ám a címet mégis a fővárosi csapat nyeri,
mivel az első, december 2-i, Madridban lejátszott meccsen a katalánokat 3-1-re
gyűrték le.
1994. május 07. A Bernabéu Stadion megnagyobbítása befejeződik, az új
teraszokat és felső lelátókat adják át. 110.000 néző jelent meg aznap, amikor a
Real és a Barcelona összecsapott. A mérkőzést a katalánok nyerték 1-0-ra.
1994. május 07. A csapat az I. Ibéria kupa bajnoka, ahol a Boca Juniorst
győzte le 4-3-mas összesítéssel. Az első meccs a Santiago Bernabéuban madridista
győzelemmel ért véget (3-1), míg a másodikon az argentínok örülhettek Buenos
Airesben (2-1).
1994. július 01. Jorge Valdano veszi át az első csapat irányítását. Az edző
reménnyel és azzal a szándékkal tér vissza, hogy "visszahozza" a bajnoki
címeket, amit "elcsent" a Real Madridtól a Tenerife edzőjeként. A tréner mellett
néhány új játékos is érkezik: Fernando Redondo, Laudrup, Amavisca, Quique Flores
és Cańizares...
1995. január 07. Izgalmas játékban, amit a madridiak az évszázad
összecsapásának neveztek el akkor, a Jorge Valdano által irányított blancok
lehengerelték Johan Cruyff Barcelonáját egy 5-0-ás hengerrel. Iván Zamorano
triplázott.
1995. február 19. Ramón Mendoza az újraválasztott elnöke a klubnak. Mendoza
698 szavazattal többet gyűjtött, mint Florentino Pérez, aki így a a második
helyre szorult. A harmadik helyet Santiago Gómez Pintado szerezte meg.
1995. március 28. A stadion legszebb ünneplőjét ölti, hogy éltessék a 26.
bajnoki címet. A spanyol futballszövetség elnöke, Angel María Villar adja át a
trófeát a Madrid kapitányának, Manuel Sanchisnak. A "szégyen négy éve" (négy év
alatt mindössze egy spanyol kupa és egy spanyol szuperkupa jutott...) után ismét
első helyezést ér el a ligában az immár Zamorano, Luis Enrique, az előzőleg a
Barçával összevesző Laudrup, illetve Hierro fémjelezte alakulat.
1995. november 20. Ramón Mendoza lemondása után Lorenzo Sanz-ot választják a
klub élére.
1996. július 01. Az olasz edző, Fabio Capello Madridba érkezik, hogy átvegye
a csapat tréneri pozícióját. Seedorf, Suker, Mijatovic, (a két jugoszláv
1987-ben ifi-világbajnok is volt) Panucci, Secretario és Roberto Carlos szintén
ekkor érkeznek.
1997. február 02. Elhunyt Raimundo Saporta, az elmúlt ötven évben a
madridizmus és a sport egyik kulcsfigurája. A klub tiszteletbeli elnöke és a
FIBA elnökhelyettese volt.
1997. június 01. A csapat a 2000. mérkőzését játsza a ligában, ebből az 1000.
összecsapást otthon. Erre az alkalomra az Extremadura az ellenfél és a győzelem
a királyi gárdáé. 5-0.
A Real Madrid az 1990-1997-ig tartó időszaka a klub legsikertelenebb évei
közé tartozik. Pillanatnyi sikereken kívül ez a néhány év sajnos nem a Real
Madridról szólt. Ráadásul a Jonah Cruyff-féle Barcelona Európa legjobb csapatává
nőtte ki magát eközben. A legszörnyűbb az egészben az volt, hogy az
utánpótláscsapatból csak elvétve került fel igazi tehetség, az igazolások pedig
rendre balul sikerültek (Prosinecki, Spasics, Hagi). Valamint a csapat kétszer
is Tenerifén vesztette el a bajnoki címet (a Barcelona javára...). Akadt azért
néhány ragyogó tehetség, mint például Raúl vagy Guti.
1997. június 14. A Fabio Capello vezette Real Madrid újra a spanyol bajnokság
éllovasa, ezzel immár a 27. alkalommal övé a bajnoki cím. Sajnos az olasz tréner
a szezon végén távozott, mivel hűvössé vált a viszont közte és Lorenzo Sanz
között. Állítólag az elnök mindenáron a csapatban szerette volna látni fiát, az
egyébként nem is olyan tehetségtelen Fernando Sanz-ot (jelenleg a Malaga
csapatkapitánya)...
1997. augusztus 23. Felejthetetlen játékban az immáron Jupp Heynckes által
dirigált Real Madrid megszerezte ötödik spanyol szuperkupa győzelmét, a
Barcelonát legyőzve. 4-1, 1 góllal nagyobb különbséggel, mint legelső
alkalommal.
1997. december 17. A stadion fennállásának 50. évfordulója. Ebből az
alkalomból visszatekintő kiállítást nyitnak meg, számos tematikus
kiállítóteremmel.
1998. január 12. A FIFA a Real Madridot a történelem legjobb klubja címre
jelöli. Alfredo Di Stéfanot és Puskás Ferencet a történelem 10 legjobb
labdarúgója közé választják. Di Stéfanot éri a megtiszteltetés, hogy vezeti a
listát.
A bajnokságban bukdácsoló csapat május 20-án döntőt vív a Juventusszal az
amszterdami ArenA-ban. Bár a Madrid a címvédő Borussia Dortmundot ütötte ki az
elődöntőben (emlékezhetünk, a hazai mérkőzés jó két órás késéssel kezdődött,
mivel a hazai szurkolók a stadion déli részében ledöntötték a kaput...), a
mérkőzés esélyesei az olaszok voltak. A papírforma a 66. percben borult,
Mijatovic (aki addig a sorozatban egyetlen gólt sem szerzett...) a legjobbkor
érkezett és ezzel a találattal egyetlen hétszeres BEK-győztes lett a Real
Madrid. Hiába azonban az Európa Kupa, Sanz később a meg nem nyert bajnoki cím
miatt menesztette Heynckes-t is, akit Camacho követett (kemény 22 nap után vele
is összeveszett Sanz...). Utódja a holland válogatottól Guus Hiddink, akivel
1998. december 1-jén a csapat megszerzi második interkontinentális kupáját, a
Vasco de Gama-t legyűrve 2-1-re a tokiói Olympic Stadium-ban rendezett döntő
során. A Madrid gólszerzői Roberto Carlos - Naza, a brazil kapus hatékony
közreműködésével - és Raúl voltak. A bajnokságot nem sikerült megnyerni, a
Barcelona lett az első, a csapatmorál pedig erősen megromlott. Seedorf többször
is összeverekedett csapattársaival.
Az ezredfordulóra egy győztes csapatot szeretett volna összerakni Sanz, és a
halmozódó adósságok ellenére jól "be is vásárolt". Érkezett Steve McManaman a
Liverpool-tól, (fizetése kezdetben napi 3 millió forintnak megfelelő összeg
volt...), az év felfedezettje, Míchel Salgado a Celta Vigo-tól, az Espanyoltól
Iván Helguera, a Fenerbahçétól Elvir Baljic alig 15 millió dollárért, illetve
dupla annyiért az Arsenaltól Nicolas Anelka. Utóbbi kettő viszont nem váltotta
be a hozzájuk fűzött reményeket, Baljic a folyamatos sérülések miatt, Anelka meg
ki tudja mi miatt... Lényeg az, hogy a francia szupertehetségnek fél évig
kellett várni első góljára, ráadásul eléggé hazavágyódó volt, nem is maradt túl
sokáig Madridban. Az érkezők között volt még Geremi és az "új" edző, Toschack
is. Gyengén szerepelt a csapat továbbra is... Illgner megsérült, nem volt igazán
jó bevethető kapus, bár ekkor már ott volt a felnőtt keretnél egy Íker Casillas
nevű fiatal srác. (Szóbakerült akkoriban Sáfár Szabolcs neve is, mint lehetséges
kapusigazolás.) Ekkor merült fel Vicente Del Bosque neve, mint Toschack utódja,
aki a korosztályos csapatoknál dolgozott.
Az új mester végre életet lehelt a csapat játékába. A csapat legyőzte a
Barcelonát, majd lezakózott a BL-ben kétszer a Bayern Münchennel szemben. Ezután
azonban az élete formájában játszó Fernando Redondo vezérletével idegenben
sikerült két vállra fektetni a címvédő Manchester Unitedet! Redondo-t később a
BL legjobb játékosának válaszottták. Az elődöntőben a királyiak búcsúztatják a
Bayern Münchent, visszavágva a csoportban elszenvedett megaláztatásokért, majd
jön 2000. május 24. A blancók megnyerik 8. Európa Kupájukat a Valencia
ellenében. 3-0. A döntőt Párizsban, a Saint Denis-ben tartották. Ez volt az első
olyan döntő, ahol két, azonos nemzetiségű csapat találkozott. A végén Hierro és
Sanchís is szerepet kapott, utóbbi így lepipálta édesapját, aki mindig a meg nem
nyert Európa Kupa miatt heccelte fiát. Erre a fiú a végére még eggyel többet is
gyűjtött (1998, 2000).
2000. június 16. Florentino Pérezt jelölik Real Madrid elnöki pozíciójára,
egy olyan napon, amikor a tagok igen nagy számban jelentek meg. A két jelölt
Florentino Pérez és Lorenzo Sanz volt. Ezzel kezdetét vette egy új fajta
átigazolási politika, miszerint minden évben igazolni kell egy nagy világsztárt
a támadó szekciót erősítve, miközben fiatal tehetséges védőjátékosokat építenek
be a csapatba. (Zidanes y Pavónes típusú átigazolási politika.)
Az Euro 2000 után megtörtént a futballtörténelem talán legnagyobb vihart
kavaró átigazolása. Az FC Barcelona elismert és megbecsült csapatkapitánya, Luis
Figo 37,5 millió fontért az ősi rivális Real Madridhoz szerződött. Ezzel ő lett
minden idők legdrágább játékosa, de nem sokig, mivel egy évre rá Zinedine Zidane
követte őt, viszont érte már 47,5 millió fontot kapott a Juventus. Ez azóta is
megdöntetlen maradt, hiszen a 2002-es világbajnokság gólkirálya, Ronaldo már
"csak" 28 millió fontért jött az Internazionale-tól, 2003-ban a manchesteri
David Beckhamért még ennél is kevesebbet, 25 millió fontot kellett fizetni.
Érkezik még többek között Makelélé, Solari, Flavio Conceicao.
2000. november 05. Alfredo Di Stéfano-t tiszteletbeli elnökké nevezik ki.
2000. december 23. A FIFA a Real Madridnak adományozza a XX. század legjobb
klubja címet (a listán második a Manchester United). Florentino Pérez és Alfredo
Di Stéfano vették át a díjat a FIFA elnökétől, Joseph Blattertől.
2001. január 14. A Santiago Bernabeu Stadion ünneplőben, mikor Luis Figo
megkapja az aranylabdát a FIFA elnökétől, Joseph Blattertől. Olyan legendák
mellett jutalmazták, mint Di Stéfano, Kopa, Suárez, Bobby Charlton és Eusebio.
Luis Figo a harmadik Real Madrid játékos, és olyanok után nyerte ezt a címet,
mint Di Stéfano - akit kétszer jelöltek - és Kopa. A BL-ben az elődöntőig jut a
csapat, itt a későbbi győztes Bayern München útját állja, de "cserébe" megvan a
bajnokság, melynek legjobbja Figo... Az átigazolási szezon legnagyobb
szerzeménye a francia világ- és Európa-bajnok Zinedine Zidane.
2002 március 06-án ünnepli 100 éves évfordulóját a Real Madrid! Egy nap tele
izgalmas eseménnyel a nagy "Real Madrid család" részére, habár a stadionban
játszott spanyol kupa döntő mérkőzésen csapatunk pocsék játékkal elvérzik, a
Deportivo La Coruna győzött 2-1-re. Nagyszabású rendezvényeket szerveznek a XX.
század legjobb klubja fennállásának századik évfordulója alkalmából, ahogy a
Real Madrid azt megérdemli. A következő 365 nap lesz a legfehérebb a világ
labdarúgásának történetében.
2002. május 15. Újra Európa bajnokai! Kilencedik alkalommal éri el a
legnagyobb kontinentális versengés csúcsát a német Bayer Leverkusent legyőzve
2-1-es eredménnyel, Raúl és Zidane találatával. Immár másodszor bajnok a
glasgow-i Hampden Park pályáján. A skót aréna misztikus föld lesz a csapat
részére. A sorozatban végig kiváló teljesítményt nyújtva, közben Barcelonában a
Nou Campban is győzedelmeskedve, a csapat megszerzett egy trófeát, fontos és
felejthetetlen csatában. Meg kellett küzdeniük a kiváló Bayer ellenállásával,
egy olyan ellenféllel, aki körömszakadtáig harcolt az utolsó percig. A
jelentősége ennek a döntőnek az, hogy nem csak a centenárium zárása miatt fognak
mindig emlékezni rá, hanem Zinedine Zidane óriási, rendkívüli gólja miatt is. Az
Európa Kupa trófeája és egy csodálatos gól, a legszebb emlékek a Madrid
történelmi évéből.
2002. augusztus 30. Mind megszereztük! A Real elnyerte azt az egyetlen nagy,
hivatalos trófeát, ami még hiányzott a vitrinből: Az Európai Szuperkupát a
holland Feyenoord elleni, Monacoban játszott döntőn érte el a csapat. Roberto
Carlos első góljával már körvonalazódott a győzelem, és még egyszer betalált a
hálóba. Van Hooijdonk szabadrúgásból kicsit kurtított az előnyből, de Guti
szépített, beállítva a végeredményt 3-1-re. A blancok látványos showt hoztak az
összecsapás alatt és végül két vesztett döntő után - 1998-ban és 2000-ben a
Chelsea, illetve a Galatasaray ellenében - az Európai Szuperkupa Madridba
érkezett. Isten hozott!
2002. augusztus 31. Ronaldo megérkezik Madridba. Figo 2000-es, Zidane 2001-es
átigazolása után Ronaldo lesz a harmadik megasztár aki a Santiago Bernabéu
gyepére lép Florentino Pérez elnöksége alatt. Kemény tárgyalások után az Inter
Milannal még a nyár folyamán, augusztus 31-én aláírják az új klasszis
szerződését. A 2002-es Világbajnokság gólkirálya, Brazília ötödik világbajnoki
címének megalapozója a 11-es számot kapja a csapatnál. A brazil csatár október
6-án mutatkozik be Madridban. A 63. percben lépett pályára és a 64-ben már gólt
is lőtt. A 78. percben duplázva egy csodálatos győzelemhez segítette a csapatot
az Alavés ellen. (5-2)
2002. dec. 03. ...Világbajnok! A Real Madrid harmadik interkontinentális
kupáját nyeri Yokohamában (Japán). Az első 1960-ban a Penarol ellen volt, a
második pedig az 1998-as Vasco da Gama elleni. Ez alkalommal a riválisként a
paraguayi Olimpia de Asunción szerepel, a 2002-es Libertadores kupa bajnoka. A
végeredmény 2-0. Ronaldo "nyitotta" a mérkőzést a 13. percben fantasztikus
támadás után szerzett góllal. Az Olimpia első félidőben mutatott ellenállása
ellenére a Madrid tisztán hozta a második félidőt is és végül megerősítette a
győzelmét Guti fejesével a 84. percben. Ezzel a trófeával triplázott a királyi
gárda a centenáriumi év, a 100. születésnap alkalmából.
2003. június 22. A Real Madrid fehérre festi a bajnokságot 29. alkalommal a
történelmében. 38 mérkőzésnapon át nem volt gazdája a trófeának, amikor a Real
megverte az Athletic Bilbaot (3-1) a feldíszített Bernabéuban. A Real Sociedad
volt a gárda üldözője, nagyon szorosan a nyomában. A baszk team otthoni
győzelmét az Atlético Madrid ellenében (3-2) Ronaldo (2) és Roberto Carlos
góljai törölték. Ezt a ligagyőzelmet Ronaldo Ligájaként emlegetik. A brazil
csatár 23 találatot szerzett október 6-i bemutatkozása óta. Raúl 16 gólja volt a
tökéletes kiegészítés, ők ketten halálos duót formáztak. Ronaldo egyébként nem
csak bajnok, gólkirály, de aranylabdás is ebben az évben... És ha nem sérül meg
a BL-elődöntőkre, és ha bemegy Figo 11-ese Torinoban...
2003. július 2. Új gyémánt csillog a királyi koronán: David Beckham. Luis
Figo (2000), Zinedine Zidane (2001) és Ronaldo (2002) után az angol kapitány a
negyedik nagy igazolás a Florentino Perez érában. Az új 23-as mezt az egykori
Manchester United játékosnak maga Florentino Pérez és Alfredo Di Stéfano
nyújtotta át. Beckham nagyszabású bemutatására a Raimundo Sporta Stadionban
került sor 499 meghívott újságíró előtt.
2003. augusztus 27. Itt a hetedik spanyol szuperkupa győzelem. A Bernabéu-i
eszme garantálta, hogy ismét a fehérek vehessék át a kupát a rajongóik előtt. A
3-0-ás Madrid tripla semlegesítette a spanyol kupa győztes Mallorca 2-1-es
otthoni diadalát. Raúl kezdte a sorozatot épp a félidei szünet előtt a 44.
percben, Ronaldo az 52.-ben egy hatalmasat rúgott, majd Beckham tette az i-re a
pontot Ronaldo közreműködésével. Az első ünnep a Bernabéuban a 2003/2004-es
idényben.
2004. május 12. A madridizmus történelmi dátuma. Ezen a napon rakták le
ugyanis az alapkövét a jövendőbeli Real Madrid edzőközpontnak (Ciudad del Real
Madrid) amely a Valdebebas parkban helyezkedik el. Összesen 120 hektár
földterület lett elosztva, melyet a klub később szabadon használhat.
Edzéslehetőséget biztosít a csapatnak és mindezek mellett több millió
gyermekpalánta érhet profi futballistává. Ezeknek a terveknek a megvalósítása
nagy kihívás Florentino Pérez, és a jövő Real Madridja számára. A nyár legfőbb
célpontja az átigazolási piacon nem titkoltan az Arsenal játékosa, Patrick
Vieira, akiért a vezetőség képes lett volna 23,1 millió fontot is kifizetni.
Augusztusban majdhogynem minden nap "leigazolta" valamelyik újság a franciát, de
végül az üzletből nem lett semmi, érkező azonban akadt: a korábban szerződtetett
Samuel mellé két meglepetésember, a Liverpool-i Michael Owen és a Newcastle-i
Jonathan Woodgate. Utóbbi hosszú sérülés után csak a 2005-ös Bernabéu-kupán
mutatkozhatott be.
A 2004-2005-ös szezont bukdácsolva kezdte a csapat, rövid időn belül Camacho,
García Remón, majd Luxemburgo követték egymást az edzői székben. Az idény talán
legemlékezetesebb mérkőzése az április 10-ei El Clásico volt, amikor telt ház
előtt a Bernabéuban 4-2-re diadalmaskodott a királyi gárda. A Bajnokok Ligájából
azonban a Juventus igen korán, már a legjobb 16 között búcsúztatta a csapatot.
Tíz évre visszamenőleg nem tudunk olyat mondani, hogy a madridiak ne jutottak
volna be a legjobb nyolc közé. Kivéve, amikor nem is indultak (1997)...
A 2005-2006-os szezonra nagybevásárlást vitt véghez a vezetőség. Majdnem 100
millió eurot költött új igazolásokra, a szerzemények pedig kevésbé váltották be
a hozzájuk fűzött reményeket. Bár a BL-csoportból való továbbjutás hamar eldőlt,
a csoportelsőségre esélyt sem adott a Lyon, a bajnokságban pedig több rangadót
is elbukott a csapat, hazai pályán borzasztó mutatókkal rendelkezik. Wanderley
Luxemburgo után pedig ismét új edző a csapatnál: korábban a Castillát irányító
Juan Ramón López Caro. És hogy mit hoz a 2006-os év? Ezt egyelőre nem lehet
tudni... Mindenesetre máris van két új szerzeményünk, Cicinho és Cassano.
A Real Madrid története - IV. rész - A Real Madrid a magyar csapatok ellen, a
Real Madrid magyar vonatkozásai
Ha a Madrid-magyar csapatok párharcokat nézzük, láthatjuk, hogy sikerek
főként a spanyoloknak termettek, de azért van néhány olyan mérkőzés is, amely a
magyarok számára emlékezetes. 1958. április 2. BEK-elődöntő, Santiago
Bernabéu Stadion. Ellenfél a Vasas. A végeredmény 4-0, Di Stéfano mesterhármasa
el is döntötte a továbbjutást. Mellette még Marsal volt eredményes. De hogy ne
legyen teljes a madridi öröm, a két héttel későbbi budapesti visszavágón
Bundzsák és Csordás góljaival a Vasas nyert 2-0-ra, tegyük hozzá: megérdemelten.
Abban az évben egyébként a csapat bejutott a döntőbe is és harmadszor is
elhódította a BEK serleget.
1961. szemptember 6-án ismét ez a párosítás, annyi különbséggel, hogy a tét
"csak" a legjobb 16 közé jutás. A továbbjutás ezúttal simább, 5-1-es
összesítéssel, kettős győzelemmel lépett túl a spanyol csapat a Vasason. A
madridi mérkőzésen Puskás Ferenc is szerepelt, Di Stéfano pedig ismét eredményes
volt (kétszer is). A Madrid a döntőig menetelt, ahol a Benfica állította meg.
Puskás három gólt szerzett, az 5-3 arányban elvesztett mérkőzés mindhárom
madridi gólja az övé volt.
1980. november 4-éig kellett várni arra, hogy a Real ismét Budapestre jöjjön.
A Honvéd ellen sikerült is kiharcolni a továbbjutást a BEK-ben. A hazai 1-0 után
vendégként 2-0-ra diadalmaskodott a Madrid és került a legjobb nyolc közé. A
Bernabéuban egyébként a magyar-specialistának is mondható Santillana szerezte a
győztes gólt. A csapat a döntőig menetelt, ahol a Liverpool parancsolt
megálljt.
1981. szeptember 16-án emlékezetes UEFA-kupa mérkőzésen Tatabányán 2-1-es
vereséget szenvedett a Real Madrid. A gólszerzők: Weimper, Csapó, illetve
Santillana. A visszavágón azonban erős játékvezetői nyomás mellett 1-0-ra
nyernek Isidro góljával a hazaiak és jutnak tovább idegenben lőtt több góllal. A
korábbi gyakorlattal ellentétben azonban a madridiak nem jutottak döntőbe, a
legjobb négy közé jutásért a Kaiserslautern legázolta a királyi gárdát. A klub
történetének egyik legsúlyosabb veresége: 5-0, azóta is - szerencsére - csak
egyszer fordult elő hasonló, a 80-as évek végi, 90-es évek eleji "csoda-Milan"
ellen.
1982 őszén az Újpesti Dózsa az ellenfél, ezúttal a KEK-ben kell továbbjutni.
Ez a madridiaknak sikerül 4-1-es összesítéssel. A négy gólból Santillana hármat
vállalt. A végállomás ezúttal is a döntő, ahol bizonyos Alex Ferguson vezette
Aberdeen az ellenfél, 1971 után pedig ismét KEK-döntőt bukik a Real Madrid.
1985. májusában újabb vidéki ellenfél a Real útjában: a szenzációs Videoton,
amely pl. a Manchester Unitedet is búcsúztatni tudta a sorozattól... A két
mérkőzés tétje pedig nem más, mint az UEFA-kupa. A döntő első mérkőzésén,
Székesfehérváron 3-0 arányban győztek a királyiak, a gólokon Míchel, Valdano és
a már jól ismert Santillana osztozkodtak. Eldőlni látszott, hogy kihez kerül a
serleg, a Bernabéuban azonban nem kis meglepetésre a magyar csapat győzött Májer
Lajos 86. percben lőtt góljával. Ezidáig ez az egyetlen magyar győzelem a
Bernabéuban.
1995. október 18-án a Bajnokok Ligájában a Ferencváros volt az ellenfél. A
mérkőzés, amely könnyed, 6-1-es győzelemmel ért véget, arról nevezetes, hogy
ekkor robbant be a nemzetközi köztudatba bizonyos Raúl González Blanco neve, aki
mesterhármassal tette le névjegyét. A visszavágó 1-1-et hozott, amelyre
jellemző, hogy a végén még a fradisták bosszankodhattak, hogy "csak" 1-1-et
sikerült elérni a Valdano vezette királyiakkal szemben. A magyar gólt Albert
szerezte, erre Raúl csak a 76. percben tudott válaszolni. Ez volt az utolsó
tétmérkőzés, amelyen magyar klubcsapat a Real Madrid ellen bizonyíthatott. Ennek
egyrészt az az oka, hogy azóta egyik honi egyesületnek sem sikerült a
BL-főtáblára beverekdnie magát, másrészt a Real Madrid az 1996-97-es nemzetközi
"szünetet" leszámítva mindig a BL-ben tehette próbára magát.
A visszatérés azonban 2005. augusztus 14-én mégiscsak megtörtént. A királyi
gárda 40.000 néző előtt a Puskás Ferenc stadionban lépett pályára a Puskás
Ferenc nevével fémjelzett válogatott ellen jótékonysági mérkőzésen. Kivételes
alkalom volt ez, mivel magyar néző ritkán láthatja egyszerre élőben Zidanet,
Ronaldot, Owent, Beckhamet, Raúlt, Casillast és a többi világsztárt. Reméljük,
hamarosan újra láthatjuk a Madridot Magyarországon. Lehetőleg tétmeccsen! :)
Azon túl, hogy a Real Madrid több alkalommal is találkozott magyar
csapatokkal, magyar játékosok is megfordultak a királyi gárdában. Puskás Ferenc
neve minden magyar ember számára ismert, azonban találunk néhány kevésbé ismert
nevet is, ha a csapat egykori játékoskereteit nézegetjük. A debreceni születésű
Alberty Gyula, a Bocskay egykori kiváló kapusa például az 1934-35-ös és az
1935-36-os idényben volt a híres Ricardo Zamora cserekapusa. Ő védett például az
1935-ös Athlétic Bilbao elleni 5-2 alkalmával, sőt, az 1935-36-os szezonban
mindkét FC Barcelona elleni bajnokin ő volt a kapus, mindkét meccset 3-0
arányban nyerte a Real Madrid. A másodikon pályára lépett bizonyos Guillermo
Kellemen, aki szintén magyar származású. Róla meglehetősen keveset lehet tudni,
annyi biztos, hogy csatár volt, egy szezon erejéig volt tagja a madridi
csapatnak, és 13 mérkőzésen 11 gólt szerzett. Az 1935. november 17-ei Espanyol
elleni 6-0 alkalmával például mesterhármast ért el. Ezt a következő év
márciusában megismételte a Racing Santander ellen 4-3-ra elvesztett
mérkőzésen.
Ebben az évben még tagja volt a keretnek a középpályás Buzássy, de ő nem
lépett pályára tétmeccsen. Érdekes, hogy más nemzet ezidőtájt nem is adott
idegenlégióst a csapatnak, a magyarok viszont rögtön hármat is. Legözelebb
1950-ben igazolt magyar játékost a Real Madrid, a Racing Santander támadóját,
Jorge Neufeld Nemest. A budapesti születésű játékosnak nem sikerült beverekednie
magát a csapatba, mindössze egy mérkőzésen kapott lehetőséget Michael A. Keeping
csapatában, a Real Sociedad elleni csúfos vereség alkalmával... 1959-ben újabb
budapesti támadó érkezett a csapathoz. Kaszás László (korábban az Espanyol
játékosa), bár nem lépett pályára egy tétmeccsen sem, de két évig tagja volt a
keretnek és egy bajnoki címet begyűjtött (a BEK-be nem nevezték). 1962-ben egy
magyar származású, ám prágai születésű fiatal csatár, Yanko Daucik Ciboch jött a
Real Betisből, aki nem számított alapembernek, de a 19 mérkőzésen, amelyen
pályára lépett, azért hintett 8 gólt... Az elsőt rögtön első meccsén korábbi
csapata, a Betis ellen, amelyen nem mellesleg Puskás Ferenc is szórt egy laza
mesterhármast... Négy magyar gól egyugyanazon meccsen, fölényes 5-2-es
Real-győzelemmel, ráadásul idegenben... A bajnokságban még a Sevilla-i 5-0-ás
alázásból vette ki a részét (Puskás ismét besegített neki 2-vel), és első
Bernabéu-beli gólját is meglőtte még ugyanebben az évben a kupában a Granada
elleni 3-0-s meccsen. Ettől függetlenül a következő bajnokságban nem kapott sok
lehetőséget a 23 éves játékos, a kupában viszont 6 meccsen 4 gólig jutott, de
úgyis mondhatnánk, hogy 2 meccsen négyig, hiszen az Indauchu elleni 7-0-nál lőtt
egy mesterhármast és a visszavágón is beköszönt.
Végezetül ne hagyjuk ki a szándékosan utoljára hagyott Puskás Ferencet sem.
Róla akár könyvet is lehetne írni, én ezt most hely hiányában nem tenném,
életrajza egyébként is olvasható itt, a madridisán. Inkább felsorolom néhány
nagyobb sikerét (a teljesség igénye nélkül). Négyszeres gólkirály (1960, 1961,
1963, 1964), háromszoros BEK-győztes (1959, 1960, 1966), hétszeres bajnok,
kétszeres kupagyőztes, világkupagyőztes, Európa-válogatott, világválogatott és
mindez a Real Madrid játékosaként! 263 tétmeccsén 240 gólt szerzett, amelyet
eddig csak olyanok tudtak túlszárnyalni, mint Di Stéfano, Santillana és Raúl
(igaz, ők több mérkőzésen is játszottak). A mai napig is emlékeznek rá
Madridban, örök legenda marad. Szenzációs mérkőzései közül csak néhányat emelnék
ki. Első gólját a Sporting Gijón ellen szerezte, sőt, a másodikat és a
harmadikat is ugyanazon a mérkőzésen, a Chamartín közönsége előtt! Ugyanebben az
évben a Las Palmas elleni 10-1-ből három góllal vette ki a részét. A következő
szezonban az Elche ellen 11-2-re megnyert bajnokin mesternégyes fűződik a
nevéhez, mint a Frankfurt elleni BEK-döntőn. Ez azóta is rekord. Az ezt megelőző
elődöntő mérkőzéseken 3 gólt lőtt a Barcelonának, akik a következő évben bosszút
is álltak. Azontúl, hogy a BEK-ből kiejtették a Madridot, Puskás a csak egyszer
tudott ellenük betalálni a (bajnokikkal együtt) négy meccsen, "kárpótlásként"
hintett egy ötöst az Elchének... Annak a csapatnak, amelynek korábban Pepillo is
ötöt lőtt... Ezt a teljesítményt csak kb. 40 évvel később tudta megismételni
bizonyos Fernando Morientes... Nem szabad azonban megfeledkezni a Penarol elleni
világkupa-döntőről sem, amely többek között Puskás két góljáról is híres. Van
amikor azonban a három gól is kevésnek bizonyul. Az 1962-es BEK-döntőben a
Benfica 5-3 arányban lelépte a Realt. Mindegyik gól Puskás nevéhez fűződik.
1963. január 27-én hármat vágott a Barçának a Nou Camp-ban, decemberben meg a
Bernabéu Stadionban... 1965-ben még 38 évesen is tudott 4 gólt rúgni a kupában a
Mestalla FC-nek, a BEK-ben a Feyenoordnak, de ez az év már nem igazán róla
szólt, kevesebb lehetőséget kapott. Utolsó gólját a Sporting Gijón ellen
szerezte 1966. áprilisában, utolsó mérkőzését a Real Betis ellen játszotta a
kupában május 8-án.
Az egyetlen magyar edzője a Real Madridnak Hertzka Lipót volt. 1930-1932-ig
irányította a csapatot és egy bajnoki címet szerzett. Az ötvenes évek végén
Östereicher Emil is volt a Real Madrid sportigazgatója, az ő nevéhez fűződik
Puskás Ferenc leszerződtetése. Magyar játékvezetők is vezettek Real Madrid
mérkőzést. Ezek közül a legismertebb az 1981-es Liverpool elleni 1-0-ra
elvesztett BEK-döntő (Palotai Károly vezette a mérkőzést). A 90-es évek közepén
pedig Puhl Sándor dirigálta a PSG-Real Madrid (4-1) találkozót.
|